Sennheiser IE 800 fülhallgató teszt

Fülesnek áll a világ

2014. február 11., kedd, 19:45

Sennheiser audio hifi fülhallgató IE800 IE 800 hifi fülhallgató high-end fülhallgató Sennheiser fülhallgató fülhallgató teszt Sennheiser IE 800

A Sennheiser németországi főhadiszállásán valaki gondolt egyet és türelmetlenül az asztalra csapott. Közben valami ehhez hasonló járhatott a fejében: "ha miénk a világ egyik legjobb fejhallgatója, készítsünk már egy minden eddiginél jobb fülhallgatót is!". És tessék. Itt a Sennheiser IE 800, egy újabb mestermunka, mely eddig a pillanatig arra várt, hogy szerkesztőink alapos tesztnek vessék alá!

Ki vele!

A Sennheiser IE 800 diszkrét, elegáns, fekete dobozkában érkezett. A kiegészítők felhozatala bőséges, még egy igényes bőrtokocskát is kapunk a füles mellé. A fülhallgatókat legbelülre direkt az ő méretükre szabott vájatba süllyeszthetjük, a maradék kábelt pedig körbetekerhetjük a tok belső "gerincén". Emellett 5 pár (!) különböző méretű gumigyűrűt, tisztítókütyüt és felhasználói kézikönyvet rejt a csomag. Opcionális kiegészítőként külön rendelhetünk mikrofonos headset modult, így az "almás" felhasználóknak nem kell búslakodni.

A kábel külseje sem emlékeztet az eddig látott megoldásokra. Keresztfonású mintázata inkább hasonlít hegymászó kötélre, semmint vezetékre, a gyártó szerint a speciális köpeny jobban védi a belső oxigénmentes réz (OFC) vezetőt, és fizikailag is ellenállóbb az átlagnál. Tetszett a huzal lazasága - a gumibevonatú vezetékekkel szemben ez kicsit merevebb, így véletlen gubancokra is ritkábban számíthatunk. A kétoldalt lefelé haladó kábel Y torkolatban végződik, a moduláris (aranyozott mini Jack dugós) csatlakozási pont szükségtelenül masszívnak tűnik, de ha rácsatlakoztatjuk a mikrofont, örülni fogunk a strapabíróságnak. A vezeték végén lévő aranyozott, 3,5 mm-es Jack csatlakozófej L alakban hajlított, így abszolút "nadrágzseb-barát", de a burok minősége nem jobb az átlagosnál, és nem a legszebbek közül való. Ez csak azért furcsálltuk, mert a Sennheiser fülesein mostanában különböző díszes csatlakozókkal találkozhattunk. Éppen a zászlóshajónál szerénykednek?

Komfort és zajzár

Az előbb említett kábel hossza kiváló utcai felhasználáshoz, fülünktől a nadrágzsebig pont elegendő. Érdemes azonban a zsinórt kint hagyni, ellenkező esetben a fülbe illeszkedő rész hajlamos kicsusszanni. Utóbbi különben is gyakran előfordult, ha sétálva használtuk az IE 800-at, részben a masszív toldóelemek, részben pedig a gumigyűrűk simasága miatt. Persze nem győzik hangsúlyozni, hogy mindig a számunkra legkényelmesebb gyűrűt használjuk. Ez a hangminőség szempontjából tényleg nagyon fontos, a stabilitást azonban nem befolyásolja - nyugodt testhelyzetben a füles tökéletesen bent maradt. Mozgáskor inkább száraz fülekből volt hajlamos kicsusszanni, ezért a szokásosnál kicsit beljebb kellett tessékelni hallójáratunkba. Apropó, a szilikongyűrű cseréje gyerekjáték, egy gyengéd mozdulattal, pattintva leválasztható a készülékházról. A hangszóró védelme érdekében még a gumikarikákba is beépítettek egy vékony fémhálót.

A zajzár abszolút korrekt, a gépjárművek szabálytalan morgását és a körút csaknem üvöltő robaját sikerül az IE 800-nak elviselhető, lágy morajlássá csillapítania. Utazás közben halkan hallhatjuk a körülöttünk lévő utasok társalgását, de csak a beszédhangok felsőbb frekvenciáit, és ez tájékozódás szempontjából nagyon is jó. Az igazi "wow" effektust mégis nyugodt körülmények közt tapasztalhattam meg. Mikor a szerkesztőségben leültem a kanapéra, és bedugtam a fülembe az IE 800-at, a kollégák gépelése és a falióra tikktakkolása hirtelen, mintha megsüketültem volna, megszűnt. A hangstúdiók nyugalma tört rám. Szóval tesztalanyunk a kis szobaneszeket tudja igazán profin kiiktatni. Nyugodt testhelyzetben akár órák hosszat is lehetett zenét hallgatni anélkül, hogy az IE 800 kicsússzon a fülből.

Lényeges apróságok

A hangszórókat tartalmazó, kerámiából formált kapszulák nem csak akusztikai szemponból érdemelnek elismerést. Ennyire futurisztikus, spéci külsővel fülhallgatón mi még nem találkoztunk, ráadásul a gyártó leírása szerint az IE 800 burkolata karcálló. A kúpszerűen vékonyodó hangszóróburok végén két tűhegynyi lyukacskát láthatunk. Ezekkel és az enyhén ovális formába olvadó alakzattal sikerült elérni, hogy az IE 800 szinte bármilyen fültípusba illeszkedjen. A dupla kamrás szellőző szerkezet által folyamatosan kiegyenlített légnyomás jön létre a hallójáratunk és a hangszórók közt, így a mélyhangok természetesebbé válnak, nem veszik át az uralmat a többi frekvenciasáv felett, és nem érezzük azt a pumpáló, pufogó hatást, mint az átlagos in-ear füleseknél. Odabent egyetlen 7 mm-es hangszóró rejtőzik, ezzel az IE 800 a jelenlegi legkisebb, fülhallgatóban alkalmazott membránt birtokolja. A parányi, XWB (Extra Wide Band) driver rászolgál nevére, mivel ellentétben a széles körben elterjedt, ún. szimmetrikus, kéthangszórós megoldásokkal, ő önmagában 5 Hz-től 46,5 kHz-ig terjedő frekvenciasávot szólaltat meg. További érdekesség, hogy az IE 800 teljes harmonikus torzítását sikerült 0,06 % alá szorítani. Ebben kulcsfontosságú szerepet játszik a kettős kamrával szellőztetett hangszórómágnes, melynek működési elvét a Sennheiser egyik legnagyobb fejhallgatója, a már általunk is tesztelt HD 700 ihlette. Különös, hogy mindezt sikerült megvalósítani egy borsószemnél alig nagyobb fülhallgatóban.

Hangminőség

Tesztalanyunkat kb. két hétig használtuk különféle környezetben, különböző forráseszközökkel. Utóbbiak közül rendkívül részletgazdag hangzást produkált az Astell & Kern AK120 médialejátszó. A neten blogoló audiofilek közül is egyre többen javasolják az élethű karaktere miatt kedvelt, már általunk is tesztelt Colorfly Pocket HiFi C4 Pro használatát. Amikor épp egyetlen audiofil lejátszó sem tartózkodott szerkesztőségünkben, a jó öreg iPhone 3GS mobiltelefont hívtuk segítségül, természetesen feltöltve töménytelen mennyiségű ALAC formátumú zenével. Íme néhány csemege, amit hifi fejhallgató birtokosoknak (szerintünk) egyébként is érdemes kipróbálni:

Rabih Abou-Khalil - Bankers' Banquet

Jack DeJohnette - Music We Are

Thievery Corporation - Exilio (Rewound)

Antonio Vivaldi - Concerto in D major, RV 121; II. Largo

Buena Vista Social Club - Chan Chan

Eliane Elias - I Thought About You

Sting - The Last Ship

Az IE 800 bejáratása kb. 50 órát vesz igénybe. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy végleges karakterét elérje. Előtte is szépen muzsikál, de néhány nap elteltével árnyalatai elmélyülnek a magasai kevésbé fárasztóak, és a basszusai is finomodnak.

Mondjuk a Monster Turbine modellek is megpróbáltak egyfajta térérzetet generálni, amit az IE 800 teljesen új szempontból közelít meg. Mindent nagyon közel húz a felvételből, és a távolságokat ebből, a szinte zavarba ejtően rövid távból kezdi szemléltetni. A zenészek zöme szinte a nyakunkban ül, de jóval hátrébb, egy fuvola vagy egy üstdob a legváratlanabb pillanatokban magáról életjelet. Az egyik Vivaldi album (Con Moto) hallgatása közben is ez tűnt fel: egy-két hegedűs annyira a fülünknek tolakodik, hogy a vonó és a húr találkozása mikroszkopikusan kivehető. A koncertterem akusztikája és lecsengései csak nagy hangerőn hallatszanak. Nincsenek igazán távolságok, nincsen koncertterem, persze ha az egyik zenész széke nyikorog, vagy a közönség sorai közt köhögnek, az picit távolabbinak tűnik. Van a fejünk, és abban épül fel a zenedarab. Így van, épül - közvetlenül körénk fonódik minden részlet, életteli árnyalatokkal. Szokatlanul izgalmas élmény az IE 800-at, mint fülhallgatót hallgatni, különösen, ha nem csak néhány percig próbálgatjuk, hanem eltöltünk vele néhány napot. Boncolja a felvételt, mindent kíméletlenül és villámgyorsan továbbít a dobhártyánknak. És most ne csak szimfonikus, nagyzenekari felvételekre tessék gondolni! Az IE 800 még egy nyugodt chill out zene lejátszásakor is képes volt minden kis csilingelő, hullámzó, búgó hangot hihetetlen pontossággal a fülembe tuszkolni. Ilyen az, ha egy fülhallgató mindenáron bizonyítani akar. Mindent azonnal elénk akar tálalni, de nem bánjuk, mert a mélyekkel és a közepekkel mesterien bánik. A magas frekvenciák enyhe karcosságát kell megszokni, persze ez bizonyos stílusokban fel sem tűnik, inkább az "élénkített" műfajoknál lesz fárasztó. A gyártó úgy harangozta be az IE 800-at, mint a fülhallgatót, amely a referencia kategóriás fejhallgatóik hangminőségét tálalja, csak éppen parányi méretben. Az árnyaltság és a részletezőképesség valóban vérprofi, erről egy HD 600 - IE 800 összehasonlításnál bizonyosodhattunk meg. Az IE 800 ugyanis a HD 600-nál még élénkebb, még kiélezettebb apróságokat fed fel a legtöbb zenéből, mondhatni Dávid rávert Góliátra. Más kérdés, hogy a fejhallgatókra jellemző tágas, levegős térérzetét gyakran hiányoltuk, valószínűleg a dobhártyánk és a hangszóró közti szűk távolság miatt. Ha belegondolunk, hogy cserébe nem zavarnak a külső zajok, és gyakorlatilag bárhol tudunk minőségi zenét hallgatni, ez nem is olyan jelentős kompromisszum.

Végítélet

A fülhallgatók folyamatosan fejlődnek, nem rosszabbak a fejhallgatóknál, és audiofileknek is jó megoldást jelenthetnek - ezt bizonyítja a Sennheiser IE 800 is. Hangképe bizonyos szempontból újnak hatott az eddig tesztelt fülesek után, tényleg szokni kell, ismerkedést igényel. És persze felmerül a kérdés: kiknek lehet ajánlani ezt a terméket? Valószínűleg pont azoknak, akik kompromisszumok nélkül a legjobbak közül is a legegyedibbet akarják. Tény és való, hogy az IE 800 hangja lebilincselő, hogy a manapság elérhető fülhallgatók 90 %-át maga mögé utasítja. Akinek felkeltette az érdeklődését, feltétlenül próbálja ki vásárlás előtt, mert ahogy korábban írtuk, ez a fülhallgató gyökeresen más, mint a többi.

1 2

Következő oldal >