Sennheiser IE 200 fülhallgató teszt

Nagy meglepetés kicsiben

2023. június 8., csütörtök, 19:15

Sennheiser audio hifi fülhallgató hifi fülhallgató Sennheiser fülhallgató fülhallgató teszt Sennheiser fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt

Sok fülhallgató kapható 50-100 ezer forint közötti áron. Számos ilyen járt a szerkesztőségben, ezért viszonyítási alappal jelentjük ki, hogy az idei év egyik dobogósát nagy eséllyel megtaláltuk. A Sennheiser IE 200 jött, látott, győzött, minket legalábbis percek alatt kenyérre kent. Élő bizonyítéka, hogy nem kell százezreket költeni a német szakértelem kamatoztatásához.

Audiofil hang bárkinek?

A Sennheiser megújult (és folyamatosan frissülő) IE sorozata szárnyra kapott, különösen azóta, hogy bemutatkozott az IE 900. Utóbbi annyira jól sikerült, hogy szerintünk bizonyos hangrészletekben még a HD 800 S fejhallgatót is sikerült maga mögé utasítania. Majdnem ugyanezt nyilatkoztuk a megfizethetőbb IE 600-ról is, amely százezrekkel olcsóbban is képes volt sokat megőrizni a csúcsmodell tudásából. Mindez addig örömteli, amíg megnézzük a konkrét árakat. Egy hétköznapi zenekedvelő különösen manapság, amikor a vízcsapból is gazdasági rémhírek folynak, nem engedheti meg magának, hogy 300-600 ezer forintot adjon egy fülhallgatóért. Ezért volt szükségszerű a Sennheiser IE 200 bemutatása.

A németek törekvése olyan termék piacra dobása, ami egyszerre megfizethető és audiofil. Újra elővették az egyedi fejlesztésű True Response minihangszórót (mindössze 7 mm-es) és a körítésen egyszerűsítettek. Fém helyett műanyag házat és kevésbé extravagáns kábelt alkalmaztak. Nincsen pontos információnk a hangszórókamra belső kialakításáról, de gyanítjuk, hogy egyszerűbb akusztikai módszereket tartalmaz, mint a nagyobb testvéreké. Gyártásának helye nem Németország, hanem a Távol-Kelet, ami további költségcsökkentő tényező. A gyártó bizakodóan nyilatkozik termékének hangzásáról (bővebben a Hangminőség c. bekezdésben), de kinek készült egyáltalán az IE 200?

Ahogy a stúdió monitor hangfalak, a Sennheiser IE sorozat esetében sem kőbe vésett, hogy milyen célközönségnek való. A gyártó honlapjából azt szűrtük le, hogy rendszeresen utazó audiofilek képezik az egyik fő csoportot. Annak sincs akadálya, hogy mobilitásra törekvő hangmérnökök, zenészek kamatoztassák tudását, mivel apró méretű és fülhorgos kialakításából eredően elméletben színpadi használatra is alkalmas. Univerzálisnak kell lennie, mert kihívói is azok. A fülmonitor kategória rohamosan gyarapszik és a németeknek lépést kell tartania a riválisokkal, hogy ne szoruljanak ki a köztudatból. Ehhez végre magyar mércével is elfogadhatóbb ár társul. Cikkünk szereplője e sorok írásakor 60 000 forintba kerül, ami hifi viszonylatban szerintünk nem aggasztóan magas összeg. Feltéve, hogy jól szól.

Küllem

A hangszórókat tartalmazó rész formaterve ugyanaz, mellyel az IE sorozat nagyobb tagjainál is találkoztunk. Egyszerűsítés, hogy nem fémből, hanem műanyagból készült. Négygrammos tömegével hihetetlenül könnyű, diszkrét matt fekete, sima tapintása jó minőségérzetet sugall. A tetszés szerint cserélhető kábel MMCX csatlakozóval illeszkedik bele. A forrás felőli oldalra 3,5 mm-es Jack csatlakozót szereltek. Egyeseknek hiányérzetet okozhat, hogy 4,4 mm-es Pentaconn dugós opció nem része a csomagnak. Később tetszés szerint vásárolható hozzá ilyet tartalmazó kábel, számos cég készít az IE 200-zal kompatibilis alternatívát.

A gyártó példamutató módon nem három, hanem hat pár különböző méretű fülillesztéket mellékel. Igény szerint választható szilikonból vagy gélszerű szivacsból készült kivitel. Nemcsak komfortban, hanem hangzásban is némileg eltérő eredményt hoznak a különböző anyagok. További érdekesség, hogy a fülilleszték felhelyezésének módja is befolyásolja a hangkaraktert. A hangkivezető csövön egy nyílás található. Analitikus, vagy inkább határozott basszusú lesz a fülhallgató attól függően, hogy az illesztékkel elzárjuk-e a nyílást.

Használat közben

Fotók alapján nem tudtuk elképzelni, hogy kényelmes-e az IE széria ferde L-betűre hasonlító alakja. A ház mérete szokatlanul apró. Az általunk kipróbált fülmonitorok közül csak az Etymotic volt ennél is kisebb. Attól eltérően a Sennheiser stabilitása lényegesen jobbnak bizonyult, mert a ház könyökszerű alsó sarka finoman megtámaszkodott a fülben. Csak ott érintkezett a füllel, ahol precíz német tervezői szükségesnek gondolták, ezáltal rendkívüli kényelemben részesültünk. A kapszulákból kijövő kábelrész horogként funkcionált. Segítségével, mint a színpadi zenészek, fülünk mögé kanyaríthattuk a kábelt, és ha azt véletlenül, kis mértékben meghúztuk, az IE 200 akkor is stabilan helyén maradt.

Az illesztékek jobb komfortot nyújtottak, mint az olcsóbb, gömb alakú társaik. Sokan félnek a hallójáratba illeszkedő kiviteltől, kiindulva abból a nyomó, feszítő érzetből, melyet a párezer forintos "agyba dugós" kivitelek nyújtanak. Az IE 200 használatakor nem kellett ilyen frusztrációktól tartanunk. A megfelelő méretű illesztékkel órákon keresztül viselhettük problémamentesen. Nekünk szubjektíven a szivacsos kiadás jobban bevált, ezért hosszabb távon azzal teszteltünk. A szilikon kevésbé tapadt meg, ami zajos szituációban erősebb zajbeszűrődéssel járt.

Az IE 200 megnyerő alternatíva volt egy zárt fejhallgatóhoz képest. Kevesebb helyet foglalt és (különösen szivacsgyűrűvel) olyan mértékben lecsillapította a külső zajokat, mint egy hallásvédő füldugó. Saját Beyerdynamic Custom One Pro fejhallgatónkhoz hasonlítva (melynek passzív zajszűrése egész jónak számít) egyértelműen a Sennheiser kerekedett felül, tompa duruzsolássá csillapítva a bevásárlóközpont forgatagát. Számottevő hibát nem tapasztaltunk a kipróbálás során, legfeljebb annyit, hogy séta közben a mellkashoz verődő kábel kissé zörgött. A problémát egy csipesszel sikerült orvosolni.

Hangminőség

A teszteléshez Astell&Kern AK Jr hordozható zenelejátszót vettünk igénybe. Már az első percekben feltűnt tesztalanyunk hipnotikus hangkaraktere. A legszerethetőbb Sennheiser tulajdonságokat vonultatta fel, elképesztően fókuszált középponttal. Az énekeseket, hangszereket és különböző részleteket centis közelségből lehetett elemezni, az összkép szárazsága, túlzott klinikai érzet nélkül. A lent említett referencia zeneszámok segítségével próbáltuk összefoglalni fontosabb képességeit.

Eliane Elias - I Thought About You

Az énekesnő műve édes basszussal és bársonyos énekhanggal kényezteti a jazzkedvelők dobhártyáját. Hallottuk analitikus fülmonitoron és keveselltük a basszust. Érzelgősebb riválisok túláradóvá tették a nagybőgőt, amitől nehéz és puffadt végeredményt kaptunk. Az IE 200 megállt középúton. A nagybőgő teltsége, határozott búgása megmaradt, de nem vált tőle túl nehézzé az egész darab. Magas sebességével a membrán könnyen megrajzolta a billentyűket és azok finom lecsengéseit. Ehhez zseniális térhatás társult. Eliane Elias konkrétan a fejünk közepén, holografikus jelenléttel énekelt. Abszurd realizmusa elvonta figyelmünket a környező fizikai valóságtól. Ha valaki kimondottan azért szeretne hordozható zenehallgató apparátust, hogy kizárja a szürke külvilágot, ez alkalmas rá. Megfelelő forráseszközzel és illesztékkel az IE 200 megmutatta, milyen érzés VR-szemüveget tenni a fülre. Az énekesnő minden lélegzetét, hangmagasság váltását pontosan érzékeltük.

Joe Satriani - Nineteen Eighty

A füles progresszív rock témában is rögtön lekapcsolta gondolatainkat. A hangszerek meglepő tisztasággal jelentek meg, minden egyes zenészt képesek voltunk azonnal elkülöníteni. A basszus kellemes mértékű volt, profin beolvasztva az összképbe. Az elektromos gitár szépen középre irányult, a torzított, sercegő effektusok pedig analógos hatást keltettek. Nem voltunk ott a stúdióban, amikor ez a szám készült, tehát nem tudjuk pontosan, mit tapasztalt és szándékozott a hangmérnök. De ahogy visszakaptuk a fülhallgatón keresztül, különösen szivacsos fülillesztékkel, egy hangstúdióban történő, élesben zajló felvétel illúzióját keltette. Tetszett, hogy a dob nem puffasztotta feleslegesen az 50 Hz alatti frekvenciákat. A holografikus színpad messze felülmúlta elvárásainkat. Egyedül a magas frekvenciák árnyalásán lehetett érezni az IE 200 határait. Enyhe mértékben kerekített a cintányérok "fényén". Ettől az összkép élvezhetősége nem csökkent. Kifejezően, gazdag részletekkel kaptuk vissza az amerikai gitáros átvezetőit, szólódallamait, a legcsekélyebb harsányság nélkül.

HEDEGAARD - Ratchets

Ha a zsáner megkövetelte, 20-30 Hz-ig is simán leereszkedett a True Response hangszóró. Utoljára az Atlantic Technology AT-1 álló hangdobozok társaságában tapasztaltunk ilyen eszelősen masszív, mégis árnyalt textúrájú basszust. HEDEGAARD zenéje teljesen elektronikus motívumokra épül, de az IE 200 helyenként meglágyította a hegyesebb, nyersebb digitális részleteket. Ettől az összkép mellőzte a kiélezettség, bántó fényesség érzetét és jobban kímélte a fülünket.

Összegzés

Minél több zeneszámot végig hallgattunk rajta, annál tovább erősödött megállapításunk, miszerint az IE 200 a Sennheiser eddigi legjobb ár/érték arányú fülhallgatója. Hallottuk már a tízszer ennyibe kerülő zászlóshajót, mégsem sopánkodtunk utána akkor sem, ha a legjobb hangminőségű számokat indítottunk el. Felbontása hatalmas, pedig csak egyetlen hangszórót tartalmaz. Apróságokan, különösen a magas frekvenciák mikro-dinamikájának kibontásában nem volt olyan mesteri az IE 200, mint a IE 600 vagy IE 900 testvérei. De térhatásban, az összkép dinamikai ábrázolásában és linearitásban frenetikusan teljesített. Stúdiós semlegességével kikerülte a túlzások szarvashibáit. Egyenesen a fejünkbe varázsolt még komplexebb műveket is. Erősen csodálkoznánk, ha valaki tudna mutatni jobb hangminőségű fülhallgatót ennyiért. Számunkra úgy tűnik, hogy a gyártó IEM vonala kezdi lehagyni a nagyméretű fejhallgatók szintjét. Logikus, ha azt nézzük, egyre többen vágynak mobilitásra. Megkönnyebbülésként hat, hogy a cég már nem kizárólag a többszázezres kategóriában férkőzik a jó hangot keresők kegyeibe. Szerintünk érdemes kipróbálni.

1 2

Következő oldal >