Sennheiser HD 800 S high end fejhallgató teszt

Mérföldkő tovább csiszolva

2016. március 4., péntek, 13:20

HD 800 Sennheiser audio hifi fejhallgató high end Sennheiser fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt high end fejhallgató hifi fejhallgató teszt Sennheiser fejhallgató teszt high end fejhallgató teszt HD800

Mai napig nem tudjuk, melyikünknek lehetett nehezebb dolga: a német mérnököknek, hogy az eredeti HD 800 tudását még feljebb tornázzák, vagy nekünk, hogy az új csúcsmodell képességeit cikk-formába öntsük? A HD 800 S-ről nehéz elfogultság nélkül, konkrétan megfogalmazott szavak formájában értekezni, teljesen mindegy, hogy mely adottságát vesszük figyelembe. Egy biztos, dinamikus fejhallgatótól ilyet még nem hallottunk.

Néhány szerény adat

Aki életében kipróbált már egynél több hifi fejhallgatót, az tökéletesen tisztában van vele, hogy a papíron közölt termékadatok semmit nem jelentenek. Mindig a gyakorlati tapasztalat mérvadó, a valóságban kapott teljesítményt nem lehet betűk és számok formájában hitelesen kifejezni. Ettől függetlenül, a specifikáció közlése szükségszerű.

A Sennheiser HD 800 S esetében olyan tényeket tálalnak, melyek mindegyike önmagában is lenyűgöző. Talán emiatt, kifejezetten szórakoztató érzés a technikai oldalra hivatkoznunk, vegyük például az általa közölni képes frekvencia-tartományt. A HD 800 S (műszeres méréssel igazolva) 4 Hz-től 51 kHz-ig képes hangokat generálni. Ezzel még a hagyományos HD 800 spektrumára is rávert pár hajszállal. Egyébként az "S" változat egy felbontásjavító akusztikai technológia által vált fejlettebbé, kisebb testvéréhez képest. A cég jelenlegi csúcsmodell, IE 800 fülhallgatójából átvett hangelnyelő eljárással sikerült elérniük, hogy bizonyos rezonanciákat csillapítva, az emberi fül által nem hallható alsó frekvenciák ne "tolakodjanak" bele a már jócskán érzékelhető, magasabb hangok textúrájába.

Mindehhez egy kevesebb, mint 10 dB eltérést mutató görbe társul. Sőt, 100 Hz-től egészen úgymond a csillagos égig, alig 5 dB ingadozás olvasható le a mérési diagramról. Ezen nincs mit finomkodni, lenyűgöző, és kész. Hagyományos hifi hangfalaknál ilyen adattal azért nem találkozhatunk, mert a világban ma elérhető technológia és fizikai ismeretek alapján lehetetlenség - csakhogy egy fejhallgató membránja sokkal-sokkal könnyebb, és kisebb mozgást kell produkálnia, ezáltal könnyebben terhelhető. Ráadásul addig igazgatták, formálták a HD 800 S-ben lévő membránt, míg az a hagyományos fejhallgatós hangszórókhoz képest sokkal egyenletesebb, szinte sík hullámformában vált képessé hangokat generálni. Aztán, egy másik becsületes adat, melynek előnye az első kézbevétel során rögtön kiderül, a 330 grammos tömeg. Ez leírva nem mond sokat, mikor viszont felemeljük az aránylag nagy, terebélyes fülkamrákkal megépített eszközt, súlya szinte nevetségesen könnyűnek hat. Talán nem is volt olyan rossz ötlet az űrtechnológiából kölcsönözni néhány anyagot, melyek csekély tömegük mellett rendkívüli merevséget is nyújtanak. Ez az egyik adottsága, mellyel a HD 800 S pozitív irányba billenti a komfortszintet.

Kicsomagolás

Akinek már volt szerencséje HD 800-hoz, az nyugodtan átugorhatja ezt a bekezdést. A HD 800 S külseje, és kiegészítőinek, párnáinak illetve a komplett körítésnek színvonala szinte pontosan megegyezik a "kisebb" verzióéval. A fejhallgatón lévő merevítés és a vezetékek csatlakozófejének színe szürkéről feketére változott. Példaértékű a füleshez mellékelt tároló doboz is, mely egyrészt kihangsúlyozza a termékhez társuló, prémiumkategóriás hangulatot (a fejhallgatót körbeölelő szivacságyat teljes egészében selyem fedi). Másrészről egy ilyen ládika hosszú távon, például egy asztali állványhoz képest, hatékonyabban védheti portól és váratlan balesetektől a használaton kívüli, drága játékszerünket. Az egyetlen apróság, amit egyesek kicsit hiányolhatnak, hogy a doboz nem zárható le, persze a többségnek ez inkább előnyt jelent.

Kétfajta vezeték jár a fejhallgatóhoz, mindkettő 3 méter hosszú. Az egyiken a széles körben elterjedt, 6,3 mm-es Jack csatlakozófej található, a másikon pedig a high end berkekben népszerű, 4-tűs XLR apa díszeleg. Az utóbbi fogadására képes elektronikák száma mostanra látványosan megnőtt, köszönhetően a felső kategóriás fejhallgatók rohamosan emelkedő népszerűségének.

Használat, tudnivalók

A HD 800 S klasszikus nyitott fejhallgató, magyarán, ha használjuk, a hangszórói által generált hullámok kifele is hallhatóvá válnak. Ugyanakkor mivel kamrái szabadon szellőznek, a külvilág hangjait sem hivatott meggátolni, minden behallatszik. Ezért célszerű csendes, nyugodt környezetben használni a fülest, hogy ne maradjunk le a részletekről, ugyanakkor másokat se zavarjunk.

300 ohmos impedanciájával afféle határvonalon áll a HD 800 S, amennyiben meghajtásának nehézsége a kérdés. A legtöbb ma elérhető, dedikált fejhallgató erősítő még épphogy kiszolgálja, ám a teljesítménynél mérvadóbb, hogy kellően alacsony torzítású elektronikával párosítsuk. A padlóra szorított THD mellett a DSD jelfolyamok és a (legalább) 192/24 mintavételezés is alapfeltétel. Természetesen egy 20 éves CD-játszó kimenetére is ráköthetjük, ha úgy tartja kedvünk, de a valódi stúdióminőség megismeréséhez sajnos sokkal komolyabb vasra lesz szükség. Opciót képez a gyártó által készített, több bemenetes DAC-kal egybeépített HDVD 800 fejhallgató erősítő is, melyet az eredeti HD 800 piacra kerülése után 3 évvel mutatott be a cég. Azért (is) érdemes megfontolni a gyártó által kínált eszköz beszerzését, mert a teljesen szimmetrikus jelút miatt kamatoztatja a 4-tűs XLR meglétét. Az egyetlen bökkenő, a HDVD 800 bruttó 2 000 eurós árcédulája lehet, persze ezen, bizonyos értelemben nincs mit csodálkozni - csúcsmodellekről beszélünk.

Akik nem viszolyognak a több komponensből álló készüléklánc felépítésétől és már rendelkeznek egy jól bevált DAC-kal, azoknak opciót jelenthet a tisztán analóg HDVA 600 is, mely anyagminőségben és erősítő áramkörben sem marad el DAC-os nagytesójától. Jelen teszt megírásához HDVD 800 és M2TECH Marley fejhallgató erősítőket hívtunk segítségül, utóbbira hamarosan szintén részletes cikk formájában térünk vissza.

Hangminőség

Aki igazán zenerajongó, vagy csak tudja értékelni más előadók tehetségét, az megérdemel egy ilyen fejhallgatót. Sokszor már közhelyszámba megy a kijelentés, mi szerint "ilyen minőségben még biztosan nem hallotta kedvenc felvételeit", pedig jelen esetben helytálló. Egy unalomig ismert, évek óta rendszeresen hallgatott Joe Satriani szám (Down, Down, Down) minden pillanata újszerűnek tűnt, az első negyedtől az utolsóig. Holott ez nem egy veszteségmentesen kódolt fájl volt, éppenséggel a gyári CD 44,1 kHz/16 bites változatát füleltük, a HDVD 800 és a HD 800 S duettjével karöltve. Úgy tűnt, mintha felesleges szűrőket hántoltak volna le a dobfelszerelésről és az elektromos gitárról is, az egész produkció valahogy frissnek hatott, csordultig tele élettel. És ez tényleg egy erősen átlagos minőségű zene volt, a referencia listánk többi darabjához képest.

Amikor a Spirited Away betétdalainak első számát elindítottuk, a leütött zongorabillentyűkkel kezdetét vette az egyik legtökéletesebben reprodukált hangélmény, amit eddig átéltünk. Elképesztően transzparens, légies, áramló játékkal szólalt meg a zongora, a többi, fokozatosan belépő hangszer sem tűnt túlzottan dominánsnak, gyönyörű egységet alkotott a produkció. Annyira gyengéd és természetes módon hangzott a billentyűjáték, hogy egyszerűen élvezet volt hallgatni. A technika iránti elismerésünk egy kis meghatódással is vegyült, no de nem saját magunk, hanem a zenében lévő érzelmi töltet miatt. Joe Hisaishi munkája (One Summer's Day) hibátlanul átjött, akkor is tetszett volna, ha a rajzfilmet nem ismernénk.

Szinte magától értetődő, de leszögezzük, a tömörített felvételek nem fognak kimondottan szépen szólni egy ilyen rendszeren keresztül. A csonkított bitrátájú fájlok digitális csörgedezése azonnal hallhatóvá válik, hiszen az eredeti jelhez képest degradáció történt. Elsőre egyeseknek szokatlan lehet a felvételek során váltogatott, különféle karakterisztikájú mikrofonok által okozott érzet, hatás. A HD 800 S kíméletlenül elárulja, hogy milyen minőségű eszközökkel történt a hangfelvétel, illetve megismerhetjük a legkülönfélébb hangstúdiók ízlésvilágát. Ezek a különbségek az olcsóbb fejhallgatókon is sokszor hallhatóvá válnak, csak enyhébb mértékben. Vagy éppen jobban kell figyelnünk őket, szinte kutatni kell egy elröppenő rezdülésért, vagy, hogy nagy nehezen feltérképezzük a tér nagyságát. A HD 800 S erőssége abban rejlik, hogy erőlködés nélkül mindent megmutat, már az első pillanattól kezdve. Annyira instant és közvetlen, hogy ettől kicsit kísérteties is, persze pozitív értelemben. Elsőre úgy tűnt, hogy a fejhallgató minden nála kisebb, korábban általunk kipróbált típushoz képest jobb részleteket, finomabb árnyalást, légiesebb hangszínpadot és diszkrétebb, tagoltabb frekvenciákat nyújt. Igen, ez bebizonyosodott, de minél többet hallgattuk, szép lassan átalakult az előbbiről alkotott vélemény: a HD 800 S nem azt fitogtatta, hogy ő mire képes. Arra jöttünk rá, hogy mi lapul a sokat hallgatott zenéinkben valójában. És ez az érzés megfizethetetlen.

A HD 800 S használatával sokan félresöpörhetik a technika ízét, kényelmetlen jelenlétét, és belefeledkezhetnek a feltárni kívánt ?világba?. Amit a mikrofon membránja rögzített, azt alighanem visszakapjuk a fejhallgató tolmácsolásával, kíméletlen tükörként, múltat visszajátszó időkapuként viselkedik, ezért párhuzamos tevékenységek során (pl. munkavégzés, olvasás stb.) hamar az ő javára billen a figyelem. Egyszerűen azért, mert a túlcsorduló, sokszor kísértetiesen élethű effektusok óhatatlanul elterelik az ember tudatállapotát arról, amit éppen tesz vagy tenni készül. Aki adott pillanatban nem akar zenét hallgatni, az jobban teszi, ha fel sem veszi a fülest, máskülönben könnyen ott lehet ragadni a "véletlenül" megnyitott zenelejátszó program előtt.

Onnan kezdve, hogy (bármilyen) jó minőségű zenével kipróbálják, már nem nehéz eljátszani a gondolattal, hogy egy ilyen eszköz birtokosává váljanak. A HD 800 S tulajdonosának lenni átvitt értelemben olyan, mint kapni egy sportkocsit, amivel bárhova elmehetünk olyan gyorsan, ahogy csak kedvünk tartja - azért a sebességkorlátozás, az üzemanyag és a vezetési tudásunk határt szabhat. Jelen esetben a benzint a zenei gyűjteményünk, a meghajtás mikéntjét pedig értelemszerűen a rendelkezésre álló elektronika jelenti.

A Sennheiser egy USB-s adathordozón a vásárló rendelkezésére bocsátja a diffúz terepi (diffuse field) hangnyomásszint frekvencia-átviteli görbét. Ezen bámulatos linearitás figyelhető meg, mindössze 2-3 dB mértékű eltérésekkel.

Egy miniDSP H.E.A.R.S. mikrofon segítségével saját mérést is elvégeztünk, hogy láthatóvá tegyük a hagyományos SPL frekvenciagörbét. Megfigyelhető, hogy a fejhallgató basszusa 20 Hz-en is teljesen stabil, bár 60 Hz-ig nem kimondottan erőteljes. Úgy tűnik, hogy a mélyekkel linearitásra és kevésbé a szórakoztatásra törekedtek. Ez könnyűzenei műfajok esetében sovány érzetet okozhat. 8 kHz-en kiugró csúcs látható, ez erős terhelésen, komplexebb műsorral hűvösebb, fényesebb magashangokat eredményezhet. Sokan döntenek utólagos EQ mellett, melynek segítségével némileg kompenzálhatók a HD 800 S "kirohanásai". Basszusát saját szubjektív tapasztalatunk (és az RME ADI-2 DAC állítgatása) alapján nem lehet úgy megemelni, hogy az ne befolyásolja a görbe egészét. Aki lágyítani szeretne a 8 kHz-es részen, megteheti szoftveresen. Másik említendő részlet, hogy a két oldal "összehangolása" látványosan pontos.

Mi a tanulság?

A Sennheiser HD 800 S hangyányit precízebb felbontást és áttetszőbb térábrázolást produkál, mint az eddig zászlóshajónak titulált HD 800. Jogos kérdésként lappanghat egyesek fejében, hogy megéri-e a kb. 100000 Ft-os felárat kifizetni a hajszálnyit tovább húzott teljesítményhatárért? Amennyiben valaki már most is használja a normál HD 800-at, annak nagy valószínűséggel nem. Az is számottevő, hogy milyen elektronikát használunk: ha például biztosak vagyunk benne, hogy beruházunk egy szimmetrikus, 4-tűs XLR kimenettel ellátott erősítőbe, akkor eleve érdemesebb a HD 800 S-t választani, mivel a különleges csatlakozóval ellátott vezeték önmagában megvásárolva sokat emel leendő rendszerünk árán. Így újabb kérdés vetődhet fel: miért nem szűntetik meg a "sima" HD 800 gyártását? A válasz egyszerű: mert van, akinek az ő teljesítménye is bőven meggyőző, akár a 6,3 mm-es Jack csatlakozós zsinórral. Végső soron, a németek okos stratégiával alakították ki a referencia termékcsaládot. Nem titkoljuk, mi a HD 800 S-t választanánk, mert a legjobb hangú fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk. Teljesen mindegy, hogy nagyfelbontású veszteségmentes felvételt, vagy CD-ről natívan közvetített jelfolyamot hallgattunk: ha a hangrögzítés során hozzáértő hangmérnököt és jó minőségű mikrofonokat alkalmaztak, akkor az esetek döntő részében hiánytalan jelenlétérzetet kaptunk. Mestermunka, és kész. Utólag is hálásak vagyunk az Audio Partnernek, amiért hajlandóak voltak az egyik első Magyarországra érkezett HD 800 S-t néhány hétig a rendelkezésünkre bocsátani. Fájó szívvel adtuk vissza, fantasztikus élmény volt. Sebaj, egy napon majd...