MrSpeakers ETHER C high end fejhallgató teszt

Maximalisták kényelme

2016. június 6., hétfő, 09:05

MrSpeakers audio hifi fejhallgató high end hifi fejhallgató MrSpeakers fejhallgató planar fejhallgató síkmágneses fejhallgató síkmágneses hangszóró fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt MrSpeakers fejhallgató teszt high end fejhallgató

A sok szempontból különc MrSpeakers ETHER tesztelése után nem sokkal értesültünk, hogy az említett típust zárt kiadásban is kínálják, ETHER C néven. A karbonszálas lemezekkel fedett fejhallgató pontosan annyiba kerül, és ugyanaz a hangszórókészlet található benne, mégis más a hangja. A nyitott változat cikkén is sokáig kellett kotlanunk, ez a testvér még annál is jobban és tovább követelte, hogy megismerjük. Különleges találkozásnak lehettünk fültanúi.

C mint Carbon?

Nagyon kevés cég kínál zárt fejhallgatót a 200-300 ezer Ft fölötti kategóriában, ezért az általunk tesztelt típusok közül, a maga 559 000 Ft-os árcédulájával abszolút rekorder a MrSpeakers ETHER C. Le kell szögeznünk, hogy nem főz kávét és nem oldja meg helyettünk a gyerekek matekháziját, ez is ugyanúgy egy fejhallgató, amit a fejünkre kell tenni és hallgatni rajta a zenét, vagy bármilyen reprodukált hangot.

Mostanában a szokásosnál is többet találkozunk a high end kifejezéssel, ez persze nagyban köszönhető a néhány héttel ezelőtti, müncheni látogatásunknak is. Ettől függetlenül láthatóan erőre kapott az "ékszer hifik" iparága, ami a minőségi zenehallgatás iránti igény növekedését sejteti. A MrSpeakers ETHER C nem akar kimondottan díszelegni, nem a csillogás-központú sznobizmus, hanem technika járja át DNS-ét. Csakhogy egyfajta ellentmondásba ütközünk, mivel ezt a fülest azért csiszolgatták és tesztelték hosszasan az amerikai szakemberek, hogy ne úgy szóljon, mint egy fejhallgató. Hol itt a logika?

Az előbbi kérdésen kívül sok egyéb is megfogalmazódott bennünk, melyekre több-kevesebb sikerrel megpróbáltunk válaszolni a nyitott ETHER tesztjében. Most, hogy az ETHER C-t is meghallgattuk, a fejünkben kavargó gondolatok némileg leapadtak, és egyes tényezőket sikerült megértenünk. No de térjünk a lényegre, mivel is állunk szemben?

A nyitott ETHER cikkében kitértünk rá, hogy milyen pillérekre épülnek a MrSpeakers síkmágneses fejhallgatói, mennyire komoly kategóriát és minőséget képviselnek, és hogy a V-Planar technológia milyen karaktert eredményez. Az ETHER C minden porcikájában megegyezik testvérével (impedanciája ugyanúgy 23 Ohm, érzékenysége szintén 96 dB), eltekintve a kamráit fedő, fényesre polírozott, szénszálas fedőelemektől. Bocsánat, a C valamivel nehezebb is (375 helyett 394 gramm), de a terebélyes párnáknak köszönhetően ezt aligha fogják érzékelni. Elképzelhető, hogy picit módosítottak a hangszórókészlet egyes paraméterein, de a MrSpeakers nem szokott ilyen részleteket a külvilág orrára kötni.

A zárt rendszerű high end fejhallgatók viszonylagos ritkaságának oka, hogy az audiofilek zöme tágas, levegős hangszínpadra vágyik. Márpedig utóbbit a nyitott rendszerek sokkal könnyebben képesek megadni. Ugyanakkor vannak szituációk, amelyekben fabatkát sem ér a szabadon szellőző füles, mivel behallatszik a külvilág, így nem tudunk összpontosítani a reprodukált hanginformációra.

Magyarán az ETHER C segít nekünk kicsit elkülönülni a külvilág eseményeitől, ugyanakkor a szénszál lemez akusztikai értelemben remek tulajdonságokkal (kis tömeg, rendkívüli merevség) rendelkezik. Egyébként a MrSpeakers honlapján említik, hogy zárt kialakításából fakadóan kültérre is magunkkal vihetjük a fülest. Tornácra és a kertbe természetesen, utcára viszont nyilvánvalóan nem ideális választás.

Hangminőség

A MrSpeakers ETHER C három hétig vendégeskedett nálunk. Ugyanazt a DA konvertert, erősítőt (ADL Stratos, M2TECH Marley) kötöttük rá, mint nyitott testvérére, és persze ugyanazokat a zeneszámokat hallgattuk végig. Közben hamar feltűnt, hogy az ETHER C valahogy más, de pozitív értelemben.

Meglepettséggel tapasztaltuk, hogy a frekvenciagörbében korábban még egyértelműen hallható hézagokat, egyenetlenségeket most nem, vagy sokkal nehezebben tudtuk csak észrevenni. Ugyanakkor mire végére értünk a referencia számok sorának, sokszor azon kaptuk magunkat, hogy egyáltalán nem audiofil minőségükről híres felvételeket hallgatunk. Például végig füleltünk egy Foo Fighters albumot, (Echoes, Silences, Patience), és élveztük is. Valahogy közelinek, áramlónak tűnt a felvétel annak ellenére, hogy a high end fülesekre jellemző gyengédséggel szólaltatta meg őket az ETHER C. Ezután több tanulságos számot is elindítottunk, melyek közül kettőt kiemelünk.

Joe Satriani - Wind In The Trees (CD)

A Foo Fighters munkáját megbélyegző hiányérzet szétfoszlott, amint Satrianira váltottunk. Utóbbi is elektromos gitárt, akusztikus dobot és basszusgitárt tartalmazott, ennek ellenére teljesen máshogy mutatkozott meg az ETHER C visszafogottsága benne. Itt nem volt a zenében túlcsorduló lendület, túlfűtött dinamika, ezért nem volt semmi, ami falnak ütközhetett volna. Mintha egy pókháló fonálon húzta volna végig Satriani messzeségbe sikító gitárszólóit, minden határozott volt, mégis könnyű. A magas frekvenciák kicsit visszafogottnak, a mi ízlésünknek túl selymesnek bizonyultak, viszont így órákig tudtunk zenét hallgatni anélkül, hogy a fülünk, agyunk belefáradt volna. Az extrém érzékenységnek köszönhetően kis hangerőn is rengeteg effektust át tudott adni az ETHER C. Azt hittük, hogy a dob feszességéhez és a háttérben skálázó zongorajátékhoz legalább egy tisztességes közepes jelszintre lesz szükség, de nem ez történt. Mindössze 10 %-on hajtottuk a Stratos-t, és meglepően sok részlet átjött a zenéből. A hangerőt feljebb állítva nem is annyira a dinamika erősödött meg, egyszerűen csak jobban elnyomta gondolatainkat a zene.

Lizz Wright - Surrender (96 kHz/24 bit)

A síkmágneses technológia fő előnyei itt is megmutatkoztak, és pozitívan keveredtek össze a zárt kialakítás tulajdonságaival. Egyrészt rendkívül egységesen épült fel a hangszínpad. Másfelől az ének és a hangszerek békésen, természetesen megfértek egymás mellett. Vicces módon az ETHER C valamilyen tekintetben jobb, összefüggőbb érzetet tudott létrehozni, mint a sima ETHER. A V-Planar nagyon gyorssá tette a dinamikus elemeket, a lábdob és az ének térbe elnyúló visszhangja is érzékletesen elúszott a sötétben. Zártsága ellenére egész jó mélységeket tudott feltárni az ETHER C. Persze, minden hangszerész körénk fonódott, de az ének nem akart erotikusan a dobhártyánkba fukarkodni, inkább a virtuális térbe olvadt bele. Így nem kaptuk meg a kísértetiesen élethű, tisztán száraz jelleget, amit mondjuk, egy hasonló kategóriájú dinamikus rendszer nyújt, viszont nagyon nyugtató, kellemes hatást gyakorolt ránk a zene. Mentális értelemben hátra akart billenteni az ETHER C, hogy kényelmesen elterüljünk, és csak úszkáljunk a hanghullámokban.

Az ETHER C máshogy közelíti meg a zenehallgatás mikéntjét, mint a legtöbb high end fejhallgató. Nehéz szavakba foglalni, hogy miben különbözik, hiszen mért teljesítményadatai, frekvencia-átvitele és gyorsasága egyaránt kiemelkedőek. Maga az érzet más, amit kapunk. Nem arra fordítja az energiáját, hogy műszeres pontossággal analizálja, tálalja és mutassa a hanginformációt. Önálló karaktere van, amiben található lazaság, könnyedség, melegség és fátyolosság is. Bizonyos részeket (amiket más rendszereken korábban már hallottunk) nem mutat meg, és ettől valahogy sejtelmessé válik. Mégis a zene egységét, érzelmi töltetét át tudja adni. No, ezt tessék akkor összerakni.

A MrSpeakers ETHER C-ről többször is eszünkbe jutott a Fender Telecaster, mely mai napig meghatározó szereplő, jellegzetes ikon az elektromos gitárok között. Drága egy ilyen hangszer? Igen, kisebb vagyon. És vannak esztétikusabb, univerzálisabb, kényelmesebben kezelhető gitárok a kategóriájában? Persze, hogy vannak. Akkor mégis miért veszik meg olyan sokan ezt a gitárt? Azért, mert semmi sem szól úgy, és nem nyújt olyan játékélményt a használójának, mint egy Fender Telecaster. Az ETHER C is ilyesmi értéket képvisel fejhallgatós viszonylatban, emellett arra törekszik, hogy ami rajta megszólal, az élvezetes és kiegyensúlyozott legyen. Akármennyire furcsának tűnik, ezt a két adottságot nagyon ritkán tudják fejhallgató (és hangfal)gyártó cégek ennyire közel hozni egymáshoz.

Záró gondolatok

Tesztalanyunk előnyei nagymértékben mechanikai jellegűek, hiszen nagyon kényelmes, és egész jól szigeteli a környezeti hangokat. Így a számítógépek zúgását egy irodában, a szomszéd szobában búgó mosógépet vagy egyéb háttérzörejeket jobban kiszűrhetünk a zenéből, jobban azonosulhatunk kedvenc felvételeinkkel. Viszont a síkmágneses fejhallgatók hangja egyedi, és ez alól a V-Planar technológia sem kivétel. Mindenkinek a saját fülére kell hallgatnia, mivel lehet, hogy nekünk szakmai tekintetben, a riválisok analitikus stílusához mérve kifogásolható eme eszköz karaktere. De elképzelhető, hogy más személy (nem a részletekre vadászó audiofilek, hanem a zenei élvezetre vágyó felhasználók) pontosan ezt a hangot, ezt az érzést keresi. Nehéz megtalálni az egyensúlyt egy hangrendszerben, amennyiben a hallgató kiegyensúlyozottságot és sok részletet is akar. Az ETHER C olyan békés és nyugodt, mint egy zen mester, a háborítatlan béke szigete. A dinamika-kezelést nem akarja túlzásba vinni, de ha egy zenében sok basszus található, akkor ezt finoman, de meglepő határozottsággal illusztrálja. Mindezért a felbontásból kell valamicskét feláldoznunk. Mai tesztünkből az vonható le tanulságként, hogy egy high end fejhallgató sem képes "minden" igénynek megfelelni, de bizonyos követelményeknek maradéktalanul eleget tesz.

1 2

Következő oldal >