McIntosh MHA100 fejhallgató erősítő teszt
Több a hangnál
2015. január 22., csütörtök, 08:50
McIntosh MHA100 audio hifi erősítő DAC fejhallgató high end fejhallgató erősítő erősítő teszt hifi teszt McIntosh erősítő McIntosh fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő teszt
Kipróbáltuk a ma kapható fejhallgató erősítők egyik legjobbjaként számon tartott McIntosh MHA100 készüléket, mely nem csak hangja, hanem szolgáltatásai és megjelenése miatt is mély nyomott hagyott maga után.
Az egyik legnagyobb... vagy legkisebb?
Kíváncsian bontottuk ki a masszív, 12 kilogramm tömegű MHA100-at, mely már megjelenése napján felkeltette érdeklődésünket. Eleve picit kilóg a sorból azáltal, hogy ez a McIntosh első dedikált fejhallgató erősítője. Bejelentésekor egy Tesla-hangszórós fejhallgató (MHP-1000) is megjelent a cég kínálatában, de arra másik cikkben fogunk visszatérni. Az MHA100 első ránézésre csalóka lehet azoknak, akik jól ismerik a céget, hiszen a hatalmas, páncélszekrény nagyságú high end végerősítők, processzorok után ez a készülék törpének számít. Cserébe elfér az íróasztalon. Aprósága ellenére még így is sokkal nagyobb, mint bármely más általunk eddig kipróbált fejhallgató erősítő. Testességének oka, hogy az MHA100 nem csak fejhallgató erősítő, hanem mintegy ?tartalékként?, csatornánkénti 50 W teljesítményű sztereó végfokot is tartalmaz. Tehát ha épp nem elmélyülten hallgatjuk a zenét referencia szintű fülesünkön, hanem inkább betöltenénk szobánk légterét egy kisméretű monitorsugárzó hangjával, abban az esetben is kiszolgál minket. Az egyetlen megkötés, hogy a hangfal impedanciája 8 Ohm legyen. A gyártó ügyelt arra, hogy a torzuló jelek ne rongálják rendszerünket, az erre szolgáló Power Guard biztonsági rendszer szükség esetén működésbe lép.
Az amerikai szépség
Az MHA100 megnyerő külsejéről kisregényt lehetne írni, valahogy a konzervatív McIntosh stílus a weben terjengő fotókról egyáltalán nem érzékelhető. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a készülék megjelenésének hatását, hogy a csillogó üveg előlap és a krómozott tárcsák hatása alá kerüljünk, élőben kell szemeznünk a termékkel.
Az előlap annyira egyértelműen McIntosh-jellegű, hogy különösebb hozzáfűznivalót sem igényel. A Deprez műszerek, melyeket a cég előszeretettel szokott alkalmazni, kikapcsolt állapotban is tisztelegnek az elektromosság nagyszerűsége előtt. A szabályzást két vezérlőtárcsával végezhetjük, melyek dupla menettel rendelkeznek, azaz a kiálló potmétert hátulról körbeölelő gyűrűk is lehetővé tesznek bizonyos beállításokat. Az arculat tehát lélegzetelállítóan szép és igényes, de nem hibátlan. Az ügyetlen helyre kiosztott, élénkpiros ki/bekapcsoló gomb teljesen hétköznapi, pattogós hangot hallató műanyagból készült. A gyártó szakmai múltját és értékrendjét figyelembe véve nehezen elfogadható ez a spórolás, persze egy gombocska miatt balgaság lenne fennakadnunk. A vezérlőtárcsák már lényegesen jobb minőségérzetet nyújtottak, bár a hátsó potméterek fokozatain, érzékenységén kicsit finomíthattak volna. Ettől függetlenül, ha figyelmesen elolvassuk a használati útmutatót, és kicsit ismerkedünk a tömzsi, de kézbesimuló távvezérlővel, akkor hamar kiderül, hogy az MHA100 egy könnyen kezelhető, utasításainkra gyorsan reagáló erősítő.
A hátoldalon éppen olyan robusztus és katonás kialakítással találkozhatunk, mint a készülékház bármely egyéb részén. A csatlakozók kiosztása rendezett, valósággal sugározza a fegyelmet. Kétfelé szeparálták az MHA100 hátsó felét, a felső részen agresszíven kiálló hűtőborda terpeszkedik, kétoldalt pedig gyönyörűen megmunkált szorítófejekkel, aranyozott hangfalkábel terminálok csillognak. Mivel ezek a készülékház sarkaira kerültek, a bekötés a megszokottnál kicsit kényelmesebben történt. Alul, a terméket körbeölelő krómozott rozsdamentes acéllemez gyönyörűen körbefut, perforáció nélkül hangsúlyozza ki a csatlakozókat. A tápaljzat természetesen moduláris, e mellé került egy trigger bemenet és kimenet, kicsivel odébb, egybezsúfolva találhatóak a digitális; USB, optikai, koaxiális és AES/EBU bemenetek. Akik számítógépre kötnék az erősítőt, azoknak érdemes mielőbb letölteniük a gyártó honlapján lévő meghajtó programot, anélkül nem lesz zenehallgatás. Dicséretes, hogy az MHA100 nem csak RCA, hanem szimmetrikus analóg bemenetekkel is rendelkezik, így akár komolyabb CD/BD-lejátszókat is rácsatlakoztathatunk. Rendelkezésre áll egy előerősített kimenet is, amire későbbiekben ráköthetünk kiegészítő végerősítőt, vagy aktív mélysugárzót.
Használat
Tesztalanyunk többet tud annál, mint amennyit hinnénk a letisztult külső alapján. Egyik leghasznosabb tulajdonsága például a gyártó által ?Autoformer? néven említett technológia. Az eljárás lényege, hogy a beállíthatjuk az erősítő áramkört három fokozatban, amennyiben 8-40, 40-150 vagy 150-600 ohmos fülest használunk. További érdekesség a ?Headphone Crossfeed Director? opció, melynek aktiválásakor a 6,3 mm-es előlapi kimenet fölött HXD felirat kezd világítani, e szolgáltatás hatékonyságára még visszatérünk. A beépített DAC mintavételezése 192 kHz/32 bit, amivel natívan visszahallgathatjuk a manapság elérhető legnagyobb tisztaságú, stúdió minőségű hangfelvételeket. Szinte mindenről tájékoztat minket a kétsoros előlapi kijelző, melynek fényereje még napsütötte fényviszonyok között is elegendő.
Hangminőség
Az MHA100-at négy fejhallgatóval próbáltuk ki (AKG K601, Sennheiser HD 600, Audio Technica ATH-W5000 Raffinato, Beyerdynamic T 90), illetve néhány szám erejéig egy Mission gyártmányú, felsőkategóriás, kétutas, állványos hangfalat is rácsatlakoztattunk. Tesztünket ezúttal az Audiophile Szalon bemutatótermében végeztük. Az általunk vitt zenéket laptopról, Furutech GT2 Pro USB kábelen továbbítottuk a McIntosh digitális/analóg konverterének.
Tesztalanyunk nagyon könnyed és derűs, részletekkel csordultig telt karakterrel rendelkezett. Erőlködéstől mentes, precíz és gyors módon kezelte a hangokat, amitől a zene könnyebbnek, súlytalannak hatott. Az emelkedett hangzás egyedül a T90 Tesla hangszóróira nem hatott előnyösen, a Beyerdynamic füles minden esetben kifejezetten fémesen és ridegen reagált, inkább a Raffinato vagy a HD 600 bizonyult meggyőző partnernek.
A HXD üzemmód aktiválásával nem jobb, hanem más lett a hang. Irányítottabb és melegebb lett minden, a részletek vízszintes V-alakzatban áramlottak a fülünk irányába, ugyanakkor a basszusok is kicsivel dinamikusabbá, testesebbé váltak. Annyira leheletnyi volt a különbség a normál beállítás és az aktív Crossfeed Director között, hogy az első percekben mi is alig hallottuk meg. Természetesen az is benne van a pakliban, hogy talán az MHA100 a mieinknél még komolyabb és érzékenyebb fejhallgatókra szomjazott. A termék nagyszerűsége, hogy párosítható fülesben nincsen megkötése, mivel variálható impedanciájával, síkmágneses modelleket, stúdió fejhallgatókat és prémium utcai típusokat egyaránt kiszolgál.
A tiszta és megfogott, profi felbontással tolmácsolt zenékben gond nélkül elmerülhettünk, megkaptuk azt a hallgatói élményt, ami tulajdonképpen el is várható egy ilyen kategóriájú berendezéstől. Talán egy leheletnyi hidegséget éreztünk, főleg hangszeres zenéknél, de ettől csak még jobban felfigyeltünk a részletekre, és minden közvetlenebbnek, megfogottabbnak tűnt, ennek különösen nagyzenekari felvételeknél és profin rögzített jazz daraboknál tudtunk örülni.
Végszó
A McIntosh MHA100 hangja csodaszép, kristálytiszta és részletgazdag. Megjelenése is átlag feletti, egy-két elhanyagolható apróságot leszámítva a felépítése nagyon tisztességes. Mindezek ellenére meg tudjuk érteni, ha a termékbe valaki beleszeret, majd az árcédula láttán, álmatlan éjszakáin még hosszasan sajnálkozni fog. Megjegyezzük, hogy az MHA100 minden csak nem átlagos, kulturális értéket is képvisel, és az általa kínált minőséget nem évekig, hanem évtizedekig birtokolhatjuk. Kipróbáltuk és meggyőzött minket, innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy Olvasónknak, ha lesz rá lehetősége egy napon, akkor meg meri hallgatni ezt a gépezetet, tudván, hogy nehéz lesz elfelejtenie.