Lars & Ivan THA-21 csöves fejhallgató erősítő teszt

Csövekből sosem elég

2019. április 17., szerda, 18:10

LarsIvan Lars Ivan audio hifi erősítő előfok előerősítő fejhallgató erősítő csöves erősítő hifi előerősítő sztereó előerősítő erősítő teszt fejhallgató erősítő teszt csöves erősítő teszt csöves fejhallgató erősítő csöves fejhallgató erősítő

Tavasszal említettük a Lars & Ivan egyik nadrágzsebben is elférő, hordozható csöves fejhallgató erősítőjét. Most, hogy ismét lehűlt az idő, úgy éreztük, ideje lenne befűteni valamivel a szerkesztőséget, pont kapóra jött az asztali méretű, előerősítőként is használható THA-21.

Bevezető gondolatok

A 12AX7 típusú csövekkel felszerelt Lars & Ivan THA-21 jelenleg a cég egyetlen és legnagyobb, kifejezetten asztali használatra szánt csöves fejhallgató erősítője. Elhelyezhetjük persze ízlésesen hifi állványunk valamelyik polcán is, de szolgáltatásait tekintve sokkal jobban járunk, ha a monitorunk, ill. aktív hangfalaink közt szorítunk neki helyet.

Nem csak fejhallgató erősítőnek, hanem sztereó előfoknak is használható, köszönhetően a rajta lévő vonalszintű kimeneteknek. Beépített DA konvertere lehetővé teszi, hogy külső számítógépes hangkártyaként használjuk, de ha már birtokunkban van egy jó lejátszó/DAC, akkor még 3 db fennmaradó analóg bemenet közül válogathatunk. Mindez kb. 220 000 Ft-ért vásárolható meg, ami, ha nem is a csúcsok csúcsát, de mindenképpen az átlagost túlszárnyaló, felsőbb kategóriát sejtet.

Küllem

A THA-21 ugyanazt az igényességet és anyagminőséget hozza tovább (csak éppen nagyobb méretben), amellyel a THA-30X-nél találkoztunk. Alumínium háza nem a megszokott fekete vagy ezüst, hanem metál-barnás, ún. gun-metal színben díszeleg. Tápegységét diszkrét, de a fő egységhez dizájnban pontosan illeszkedő házba tették. Az ilyen jellegű elkülönítés a transzformátor elektromágneses szórása miatt okos döntés. A tápaljzat szabvány IEC kábellel illeszthető a hálózatra, így szükség esetén extra minőségű tápkábellel is finomítható az erősítő hangja.

A készülék 4,1 kilós össztömege bíztató, ennek nagy részét a transzformátor teszi ki, amiből felcsavarozható műszercsatlakozó vezeti át az áramot a fejhallgató erősítőbe. A csatlakozók, kezelőszervek minősége kellemes. Az előlapon két mechanikus tárcsa szolgál bemenet választásra és jelszint vezérlésre. A fejhallgatót 6,3 mm-es analóg sztereó Jack kimenetre csatlakoztathatjuk.

Használat közben

Ahogy fentebb is említettük, a készülék elsősorban azokat fogja kiszolgálni, akik idejük nagy részét számítógépük közelében töltik. A THA-21 ugyanis nem távvezérelhető és csak előerősített kimenetekkel rendelkezik (tehát aktív hangfal vagy végerősítő is fog kelleni akkor, ha a szobánk légterét is meg akarjuk tölteni zenével).

Egyetlen hátrányként a Deprez műszer (ami önmagában jó ötlet lenne és sokan szeretik nézni a táncikáló mutatót) zöld háttérvilágítását említhetnénk, amely nem sötétíthető el és nem állítható át másik árnyalatra. Esti zenehallgatásnál, csekély környezeti fényviszonyok mellett kifejezetten zavaró tud lenni. Persze nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen eszköznél a hangminőség a legfontosabb.

A csöves készülékekre jellemző, hogy bekapcsolás után még hagyni kell őket úgymond felmelegedni, mert akkor nyújtanak ideális teljesítményt. Jelen esetben sincsen másképp, annyi különbséggel, hogy a THA-21 készülékháza nem igazán, vagy csak alig érezhető mértékben melegszik. Így kénytelenek voltunk feltekerni a szerkesztőségi radiátorokat. Tréfát félretéve, szűk negyedórát érdemes várni, mielőtt hosszabb zenehallgatásra kerülne sor. Az erősítő szinte bármilyen fülest kiszolgál, hátoldalán háromállású kapcsolóval illeszthetjük a jelszintet saját fülesünk impedanciájához.

A sima fekete gyári vezetékek helyett Furutech GT2 mini USB és AudioQuest X3 tápkábelt alkalmaztunk. Az erősítőt először Sennheiser HD 600 fejhallgatóval használtuk, végül azonban áttértünk a jóval nagyobb felbontású HD 800 S-re. Utóbbit olvasva sokan azt gondolhatják, félig jogosan, hogy túlzás egy kb. 200 000 Ft értékű elektronikára félmilliós fülest csatlakoztatni. Igen ám, viszont szükségünk volt egy általunk jól ismert referencia partnerre, hogy jobban feltárjuk a készülék sajátosságait.

Hangminőség

A fejhallgató alapú rendszerek egyik nem elhanyagolható előnye, hogy a hangfalakból összeállított konfigurációkhoz képest sokkal alacsonyabb költségekből építhetők fel. Igen ám, viszont ma a gyártók hajlamosak egymást túllicitálni, csillagászati magasságokba tolva az extrém hangtisztasághoz társuló árakat. Utóbbit elnézve sokakban kialakulhat az az illúzió, hogy ha valami nem megfizethetetlenül drága, akkor bizonyára nem is szól jól. Rutinosabbak bizonyára tudják, hogy ez nem teljesen igaz, de elég, ha azt a kategóriát vesszük figyelembe, amelyben a THA-21 is található. Ha valamiért kifizetünk 220 000 Ft-ot, akkor joggal elvárhatjuk, hogy jól szóljon. És ez az erősítő egyáltalán nem is rossz.

Kicsit konkrétabban kifejtve, tiszta karaktert kaptunk, amely kissé analitikus, szinte részleteket boncolgató. Igyekezett tárgyilagos, objektív lenni, ezért ahol nem muszáj, ott egyáltalán nem is díszítette, tupírozta a hangokat. Ábrázolásmódja semleges karakterű fejhallgatóval szinte közönyösnek tűnhet, valójában azonban sok múlik a hallgató figyelőképességén. Herbie Hancock - Watermelon Man c. számában a pánsípok lazák, természetesek, az ütős hangszerek nem annyira feszesek és pattanósak voltak, mint a (többször) drágább elektronikák esetében, de ettől még informatívan, precízen kimérten szólt a zene.

A THA-21 finom, óvatos, érzékletes módon kezeli a basszus információt, így nem szabad az elektroncsőre alapozva különleges melegségre számítani. Inkább csak rámutat a részletekre, mindent a megfelelő pillanatban hoz a hallgató közelébe. Szimfonikus felvételeknél, amelyekben nagy zenekarok játszanak, jól jön ez a fajta mértékletesség. A középmagas frekvenciákban nyakon csíptünk valamit, egy kósza színezettséget, amit más fejhallgató erősítőkön még nem vettünk észre. Vélhetőleg a Lars & Ivan saját karaktere volt az ami eleinte kicsit elvonta a figyelmünket. Ahogy viszont egyre jobban bemelegedett az áramkör és egyre szebb zenéket indítottunk el, úgy a zene is jobban előtérbe került. Gregory Porter - Quizas, Quizas, Quizas c. számát fülelve szép, definiált, éneket kaptunk, légies és könnyed vonós kísérettel, rengeteg háttérben úszkáló részlettel. Könnyed természetesség járta át a színpadot. A harmadik perc után már megérkezett a várva várt érzés, mintha kis ablakokat nyitottak volna ki nekünk, hogy átengedjük a zenét. Ha készakarva figyeltük a magas frekvenciákat, akkor éreztük, hogy egyes részletek lehetnének picit levegősebbek, de ilyenkor mindig emlékeztettük magunkat, hogy aránylag kedvező áráért cserébe nem válhat 100 %-osan áttetszővé a THA-21.

Ezután Notre Dame-i orgonafelvételbe is belefüleltünk, hogy igazán próbára tegyük a készüléket. Egészen apró nüánszokból lehetett érzékelni, hogy elektronikus jelek szolgálták fel hangélményünket, de a mesterkéltséget mindig felülmúlta a zeneiség, könnyedség és hiteles atmoszféra teremtés. A térben lévő részleteket elhelyezte, a mozgásokat, irányokat is lehetett érzékelni. Viszont továbbra sem célszerű azt feltételezni, hogy csöves erősítőként majd áramló, meleg tónusokkal jutalmaz meg minket. A THA-21 igyekszik elrejteni a digitális mesterkéltséget azáltal, hogy természetes gyengédséget ad a nagybőgőnek, de előadásmódja tárgyilagos jellegű marad.

Végszó

Mindent összevetve a maga kategóriájában nagyon jól teljesített a Lars & Ivan THA-21, fegyelmezett és világos karaktere elsősorban hangszeres zenéknél volt előnyös. Saját fülesünkből éreztük a hajszálnyit árnyaltabb dinamizmus és közvetlenebb, melegebb részletábrázolás hiányát. Ha viszont valaki eleve kicsit lágyabb (pl. síkmágneses rendszerek, jellemzően a Denon felsőkategóriás fejhallgatói vagy Sennheiser HD 700), árban jobban illeszkedő és puhább stílusú fülest választ, akkor ügyesen kompenzálhatja az elektronikára jellemző, enyhén hűvös karaktert.

1 2

Következő oldal >