JVC HA-SHR01-E hifi fejhallgató teszt
Majdnem hangszer
2017. október 28., szombat, 09:50
JVC audio hifi fejhallgató hangszóró hifi fejhallgató JVC fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt JVC fejhallgató teszt JVC hifi fejhallgató
Először landolt szerkesztőségünk boncasztalán JVC füles, ezért nagyon kíváncsian vettük nyakunkba a nagy múltú cég hosszas csiszolgatás után napvilágot látó, első famembrános audiofil rendszerét. Igen, nagy fába vágták fejszéjüket, de inkább térjünk rá, hogy mi fán terem a HA-SHR01!
A fák nem nőnek az égig, a ma létező fejhallgatókból építhető képzeletbeli piramis viszont igen. Temérdek méretű, fajtájú és hangú változat közül válogathatunk, így már szakértőknek is látszólag egyre nehezebb a választás. Persze sokan akaratlanul is tartják magukat a járt utat járatlanért ne hagyj el mondáshoz, melynek eredményeként legtöbben a telefonjukhoz mellékelt fülhallgatót használják és ha esetleg rászánják magukat egy átlagfelhasználásra szánt fejhallgatóra történő váltásra, akkor az esetek több mint felében (legalábbis az elmúlt 5 évben tett, 4/6-os villamoson történő utazásainkra alapozva) megállapodnak a 10 000 Ft környékén beszerezhető, aktuális belépő Sony modellnél.
Miért említjük mindezt? Részben azért, mert fejhallgatós viszonylatban sokan a JVC-től sem várnának többet, mint hogy a gyorsan, olcsót és jót kereső vásárlóknak kielégítő belépőszintet nyújtson. Nem szabad persze úgy tenni, mintha gazdag kutatás/fejlesztési háttér nélküli gyártóról beszélnénk, tessék csak a JVC remek képet produkáló házimozi projektoraira, netalán közkedvelt videokameráira gondolni, és ha tovább sorolnánk, akkor is csak a jéghegy csúcsát kapirgálnánk.
Mindenesetre arra nem számítottunk, hogy az ölünkbe pottyanó HA-SHR01 audiofil tudást ígér, ennek megfelelő, kb. 160 000 forintos árcédulával. A bátran pozícionált összeg, ha lehet így fogalmazni, hadat üzen olyan cégeknek, akik sok évtizedes távlatban képviselik magukat e fronton. Kiváló füleseket lehet kapni a 150 000 Ft körüli kategóriában, így a JVC HA-SHR01-re is úgy tekintünk, mintha azok közé szándékozna feltűnés mentesen beilleszkedni. Lássuk, hogyan teszi ezt!
Küllem
Tesztalanyunk látványra és tapintásra is érezteti felsőkategóriás mivoltát. Kábele mindössze 120 cm, amiből sejthető, hogy mobileszközökkel való párosítását sem vétózza meg a JVC. A vezetéken szövet köpeny található, a csatlakozók 3,5 mm-es Jack fejben végződnek, sztereóban a forrás, két monóban pedig a fejhallgató felőli oldalon, utóbbinál piros és kék színjelöléssel ellátva. Akik szimmetrikus kimenettel rendelkező forráseszközről szeretnék hajtani, azok számára opcionálisan vásárolható egy 1,8 m hosszú, kettős Jack csatlakozóvéggel ellátott kábel (CN-HY01MB) is.
A fejpántot és a hangszórókamrát műbőrrel bevont párnák fedik. A szárbetét és a kamrát befogó kör fémből, a házfal műanyagból, a külső kör alakú lemez pedig többrétegű fából készült. A rendszer fül köré fekvő viszonylatban inkább kompaktnak mondható.
A kissé ovális párnák belsejében vékony hálón keresztül enged rálátást a fentebb említett, fa dómos hangszóróra. Ez elé műanyag rácsot helyeztek, hogy a leheletvékony anyagot véletlenül se nyomják be kíváncsi ujjak.
A kamrák 90 fokban elforgathatók, de nem összecsukhatóak. A füles mellé csomagoltak egy bársonyos tapintású, fekete zsákot is, melybe porvédő céllal használaton kívül eltehető.
A fák árnyékában
A fejhallgatóban lévő, új fejlesztésű neodímium mágnesek több mint 1 T (Tesla) erővel képesek megmozgatni a fa dómmal rendelkező, 40 mm átmérőjű, mindössze 50 mikrométer vastag, 8 Hz-től 45 kHz-ig megszólalni képes réteget. Alakjukat úgy szabták, hogy erőteljesebben, ugyanakkor kevesebb ingadozással legyenek képesek megmozgatni a tekercset.
A külső faborítás is beleszól a végleges hangba, mi több, a gyártó még a Jack csatlakozók vibrációmentes kialakítását is fontosnak tartotta megemlíteni (bizonyára lehet befolyása a kábelnek, ahogy az korábbi tesztjeink során is kiderült).
Használat közben
A fejhallgató 320 grammos össztömege nagyon jónak mondható, zárt kialakításának köszönhetően pedig némileg a külvilág zaját is csillapítja. Ettől függetlenül nem tanácsos tőle magas fokú szűrést elvárni, bélésein keresztül bizonyos zörejek (pl. a nyitott ablakon beszűrődő kutyaugatás) azonnal hallatszani fognak.
A komfort is egész kellemes, bár ebben a kategóriában már puhább, gyengédebb érzetet nyújtó vetélytársakkal is találkoztunk - jóllehet, azok többségében nyitottak voltak. A műbőr párnák alaposan, egységesen körülzárták hallószervünket, a hangszórókamrában aránylag szűkös hely maradt, a nagyobb vagy elálló füllel rendelkezők számára nem biztos, hogy hosszú távon tetszeni fog a hangszórórács érintése, de ettől eltekintve valóban jó kényelmet és a nagyon enyhe feszességért cserébe remek stabilitást kaptunk.
A teszteléshez Astell&Kern AK Jr hordozható zenejátszót és számítógéphez csatlakoztatott Arcam irDAC-II DA konvertert használtunk, a JVC HA-SHR01-E kb. két hétig vendégeskedett nálunk.
Hangminőség
Először volt szerencsénk famembrános rendszerhez és le is szögezhetjük, hogy a JVC hangja nem is juttatott eszünkbe semmilyen korábban általunk hallott technológiát. Váratlan könnyedség jellemzi, látszólag könnyed basszussal és picit háttérbe tessékelt középmagas frekvenciákkal.
Szerkesztőink igyekeznek egyfajta korlátlanságot fenntartani, amikor zenei stílusok preferenciájára kerül sor. Más szóval minden zenei stílusban megtaláljuk az értékes motívumokat és ez alól a progresszív metál sem kivétel. A kortársak között rohamosan növekvő népszerűségű Vitalism - Bipolarity c. számot hallva egyértelművé vált, hogy a JVC tőlünk eltérően nem minden tekintetben akar behódolni a kemény, torzítós gitáros zúzás előtt. Az átvezetőkben támadó combos riffek és gyönyörűen kiúsztatott szólógitáros betétek árnyalását ügyesen végezte, a lábdobot és basszusgitárt azonban nem volt kedve boncolgatni. Hozzátesszük, az említett előadó kislemeze (Causa) kerüli a túlfűtött dinamizmust, stúdiós értelemben száraz album, tele agyonbonyolított gitárszólóval és ez a mesterkéltség valahogy nem volt a fejhallgató kedvence.
A fa membrán halványítást végzett a magas frekvenciákon, ami egyfelől jót tett a fémes részleteknek (pl. a Thievery Corporation - Exilio c. számban hallható cintányér ellenkező esetben fárasztóvá vált volna). A zene ezáltal kicsit fogyaszthatóbb, simulékonyabb lett. Az énekhang viszont (és sokaknak ez fog leginkább feltűnni) különösen szépen átjött, nem csak az Exilio, hanem bármilyen vokált tartalmazó zene lejátszásakor. Például a Sting - The Last Ship lejátszása közben az énekes természetesen, túlszínezettség, ugyanakkor ködösség nélkül rajzolódott ki koponyánk közepére, ugyanebben a számban a hangszerek is szép tisztán, gazdagon jelentek meg. Az első negyedekben belépő gitár is különösen árnyaltan szólt, a füles nagyon ügyesen bánt azokkal a finom motívumokkal, amelyek nem hirtelen támadást, hanem a parányi dinamikát igényelték.
Ha már szóba hoztuk a dinamizmust, a HA-SHR01-E alsó frekvenciás képességeit összegezhetjük. Bizonyos felvételeknél a hangerő emelésével dúsabb és keményebb lett a basszus, némileg veszítve abból a sokak által kedvelt, szellős felbontásból, amit nyitott rendszereken szokás kapni. Ez remekül bevált olyan zenéknél, amelyek a basszust eleve feszesség keltéshez használták (pl. Lorde - Royals). Az audiofil viszonylatban igazságszérumként ható, Notre Dame-ban rögzített és Olivier Latry által előadott orgonafelvétel viszont nem tudott olyan szabadon áramolni, ahogy egyes vetélytársakon már hallottuk. Szó se róla, az érzelmi töltet, a dráma megjelent, de akik a zene üzenetén kívül a helyiség atmoszféráját is át akarják élni, azoknak mélyebben zsebbe kell nyúlni.
A famembrán sajátosságainak köszönhetően, számos stúdiókörnyezetben készített anyag képes volt elismerést kiváltani belőlünk. Ilyen volt a Terry Evans által előadott It Hurts Me Too is, melyben az autentikus blues hangulat, és a gitár határozott pendülései szép összképet alkottak. A kevés (de dinamikus) hangszer és a sok ének mutatta meg, hogy mikor érzi magát igazán jól a fa dóm. Így aztán a hasonlóan tiszta és profin rögzített Eliane Elias - I Thought About You is rávett minket, hogy végig akarjuk hallgatni. Az énekesnő búgó vokálját még picit sejtelmesebbé tette a JVC, ugyanakkor a zongora szárazság nélkül, melegen kísért a háttérben, nagyon stabil jelenlétérzettel.
Végszó
Akik a JVC-t és az akusztikus zenét egyaránt kedvelik, azok könnyed zeneiségre, stabil hangszínpadra és naturalista előadásra számíthatnak. A fentebb ecsetelt technológia némileg sajátos karaktert eredményez, ami főleg élő zenei reprodukció és énekhang visszaadás szempontjából kiemelkedő. A személyes kipróbálás lesz végső soron mérvadó, minden egyéb tekintetben (megjelenés, komfort stb.) szubjektív megítélésünk szerint a JVC HA-SHR01-E erős négyest érdemel.