JBL Tour Pro 3 aktív zajzáras TWS Bluetooth fülhallgató teszt

2025. január 11., szombat, 19:05

JBL audio fülhallgató JBL fülhallgató TWS fülhallgató Bluetooth fülhallgató fülhallgató teszt JBL fülhallgató teszt Bluetooth fülhallgató teszt TWS fülhallgató teszt JBL Bluetooth fülhallgató aktív zajzáras fülhallgató

A JBL Tour szériát azoknak tervezték, akik hosszú utazásokhoz ideális, vezeték nélküli mindenes fülhallgatót szeretnének. A JBL Tour Pro 3 elődjeihez képest nem forradalmi mértékben, csak apróságokban frissült. Mégis érdemes vele mélyebben foglalkozni, mert rendkívül összetett szolgáltatás csomagot testesít meg, amihez hasonlót TWS fülhallgatótól nem sűrűn kapni. Kérdés, hogy a temérdek funkció mennyire válik hasznossá a mindennapokban?

Fő változások

A JBL Tour Pro 3 rámutat, hogy milyen hatalmas fejlődés ment végbe az első, széles körben elterjedt TWS (teljesen vezeték nélküli) fülhallgatók óta. A tíz évvel ezelőtti Bluetooth fülhallgatók és közte szinte olyan látványos eltérések figyelhetők meg, mint a Nokia 3310 és az iPhone esetében. Le kell szögezni, hogy az átlagosnál magasabb árért cserébe joggal vár el a felhasználó prémium tudást. E sorok írásakor 130 000 forint körül kapható a JBL Tour Pro 3. Mit kínál cserébe?

A füles a JBL által védjegyezett Smart Charging Case tokban fészkel. Érdekessége, hogy saját kijelzővel rendelkezik, ami teljes hozzáférést enged a beállításokhoz. Meg kell említeni a 3. generáció újítását is, nevezetesen a töltőtok Bluetooth adapter és Auracast funkcióit. A mellékelt Jack vagy USB-C végű kábeleket a tokon lévő aljzathoz csatlakoztatva nemcsak vezeték nélküli, hanem hagyományos forrás (TV, számítógép, repülőgépek médiarendszere stb.) továbbítható a fülhallgatókhoz. Az Auracast támogatással arra is lehetőség nyílik, hogy megosszuk másokkal, amit épp hallunk. Utóbbi lényege, hogy a tokban egy Bluetooth küldő is dolgozik, mely a Tour Pro 3 fülhallgatótól eltérő Bluetooth hangeszközzel is össze tud kapcsolódni.

Papíradatok szerint az akkumulátor üzemidő is hosszabb lett A 2. generáció legfeljebb 40, míg ez a 44 órányi működést ígér egy feltöltéssel. Másik említést érdemlő részlet, hogy a korábbi, egyetlen szélessávú helyett immár hibrid hangszóró kiosztást kapunk: egy BA (Balanced Armature) és egy 10 mm-es, dinamikus hangkeltő dolgozik a fülhallgatókban. Hosszasan lehet még ecsetelni a részleteket, de inkább jöjjön a gyakorlati élmény, kezdjük a kicsomagolással!

Első kézbevétel

Tesztalanyunk doboza a konkrét terméken kívül szilikon fülillesztékeket tartalmaz, a széles átlagtól eltérően nem három, hanem öt különböző méretben. Első kipróbálás alkalmával célszerű mindegyiket végig próbálni, mert az aktív zajkioltást (ANC) jelentős mértékben befolyásolja, hogy mennyire pontosan illeszkedő gumigyűrűt alkalmazunk. A doboznak része két USB-C és egy USB-C/Jack kábel is. Utóbbi alkalmazásával lehetőségünk van bármilyen analóg kimenetű forrást csatlakoztatni a töltőtokhoz, hogy utóbbi a beérkező jelet vezeték nélküliként küldje tovább.

A TWS kategóriától megszokottá vált, hogy minden második fülhallgató a kategória egyik úttörőjének számító Apple AirPods arculatát koppintja. A JBL esetében látványosan törekedtek arra a fejlesztők, hogy a szokványos hófehértől valami menőbbet alkossanak. A férfias fekete mellett egy világos, latte fantázianevű kiadás kapható, mely egyéni megítélésünk alapján inkább a hölgyeknek kedvez. Mindenesetre meg kell jegyezni (és ha ez volt fő céljuk, akkor a tervezőknek pacsi jár érte), hogy akárhány nő látta a nálunk vendégeskedő latte füleseket a tesztidőszak alatt, kivétel nélkül mindegyikük határozottan megdicsérte annak kinézetét.

A fülhallgató és a töltőtok is tartalmaz csillogó részleteket, ami különösen a latte kiadásnak kölcsönöz némi ékszeres hangulatot. Viszont a fülhallgatók nem kimondottan hivalkodók, ami szerintünk inkább előny. A töltőtokon nem lehet nem tudomásul venni a rajta lévő, színes kijelzőt, mely minden fedélnyitást és zárást követően mutatja a fülhallgatók, illetve főakkumulátor töltöttségi szintjét, feloldást követően pedig az almenüket. Kérdés, hogy mennyire fog karcolódni idővel. Kissé hajlamos volt ujjlenyomatok gyűjtésére, de azt leszámítva nem támadt vele vizuális gondunk.

A formatervezők láthatóan törekedtek rá, hogy olyan szögben helyezzék el a fülhallgatókat, ami minél karcsúbb tokformát tesz lehetővé. Ennek ellenére az eredmény kicsit pufi lett, ami egy kabátzseb (vagy hölgyek esetében retikül) esetében nem probléma, de slim fit szabású farmer zsebén eléggé átütő látványt ad. Prémiumságtól függetlenül, a vezeték nélküli szabadságnak is lehetnek velejárói. Cserébe kapunk kijelzőt és jónak számító akkumulátor üzemidőt. De az érvek gyűjtögetése helyett jöjjenek a valós, mindennapi tapasztalatok!

Használat közben

Számtalan funkciót tartalmazó tesztalanyunk tudástára láttán azt feltételeztük, hogy bonyolult lesz annak használata. Ennek épp ellenkezője bizonyosodott be. Ha nem akartunk bajlódni a funkcióval, épp olyan egyszerűen teltek vele a mindennapok, mint bármely más TWS fülhallgatóval. Hol mutatkozott meg felső kategóriás mivolta? Főleg komfort terén. Simán, feszítő, nyomó, bántó érzet nélkül illeszkedtek helyükre a fülhallgatók, órákig tartó használat után is kímélve a fülporcokat.

Elődjénél csak azt kifogásoltuk, hogy stabilitása nem tette lehetővé a sportolás közbeni használatot. Ugyanez a Tour Pro 3 esetében is megmaradt. Hevesebb fejmozdulattól, ugrás, futás (és jóga) közben könnyedén kimozdult, vagy kiesett a helyéről. Viszont ülő, álló, sétáló szituációban a helyén maradt. A gyártó külön szériával rendelkezik azoknak, akik intenzív testmozgás közben akarnak zenét hallgatni. Ez a modell mindössze átlagos stabilitást nyújtott, cserébe nem feszítette a fül belső részeit és órákon át tudtuk használni.

Bluetooth fülhallgatók esetében kritikus pont a telefonálásra szolgáló mikrofon minősége. Ilyen téren tesztalanyunk messze felülmúlta várakozásunkat. Kitűnően hallottuk a vonal végén lévő személyt akkor is, ha főút mellett sétáltunk. A több hetes tesztidőszak alatt különféle városi környezetekben használtuk a fülhallgatót és egyetlen alkalommal sem panaszkodtak beszédünk érthetősége miatt. A tömegközlekedés zajait (sípszók ajtózáráskor és a hangosbemondók közleményei) nem tudta kiszűrni, de a monoton, búgó zajokat, zsongó embertömeget meglepő hatékonysággal zárta ki.

A fülhallgató alapvető funkciói tehát bőven megfeleltek azoknak a kritériumoknak, melyeket el lehet várni egy prémium TWS fülhallgatóval szemben. Egyedül az aktív zajkioltás bizonyult olyan részletnek, mely még érdemelt volna további finomítást. Le kell szögezni, hogy az ANC funkció hatékonysága észbontóan magas volt. Vonaton ülve, városban sétálva ahányszor bekapcsoltuk e szolgáltatást, meglepetten érzékeltük a semmiből jövő, dermedt csendet és tompa susogásra leszorított gépjármű zajt. Akkor mégis mi volt bele a baj? Meglehetősen változó, hogy ki és mennyire érzékeny rá, de esetünkben az adaptív zajkioltáshoz (melynél az elektronika valós időben monitorozza a külvilág zajszintjét és ahhoz igazítja az ANC erősségét) kissé feszítő, émelyítő érzés társult. Utóbbi rövid távon nem zavart, de bő félóra elteltével már kifejezetten zavaróvá vált. Az ANC erősségét le tudtuk szabályozni minimális szintűre a telefonos alkalmazásból, ami nagy mértékben csökkentette az émelyítő hatást. Egyes kihívók (Sennheiser, Bose) már mutattak kevésbé tolakodó, fül számára kellemesebb ANC-t is. Folytatva pozitív tulajdonságaival, az eszköz egyik fő erőssége a JBL Headphones telefonos alkalmazás volt, mely bámulatosan szerteágazó beállítási lehetőségeket tárt elénk.

Rengeteg beállítási lehetőség tárult elénk a JBL Headphone alkalmazásban. Ezek részét egyáltalán nem használtuk ki a tesztidőszak alatt, de főleg olyan kényelmi szempontoknak feleltek meg, amelyek egyes felhasználók számára kritikus fontosságúak lehetnek. A széles átlagtól eltérően nem három, hanem 10 sávos EQ állt rendelkezésre. Egy átlagos TWS-hez képest finomabb lépésekkel tudtuk saját ízlésünkhöz igazítani a JBL Tour Pro 3 hangkarakterét. Ez a modell már tartalmazott magas felbontású módot (LDAC kodekkel), ami azért érdemel említést, mert a korábban kipróbált JBL fülesek ilyet nem tudtak. Engedélyezését követően nagyobb bitrátával valósult meg a jelátvitel és tényleg jobb hangminőségben szóltak a zenék. Bekapcsolt LDAC esetén le kellett mondani a PersoniFi, Spatial Sound, Low Volume EQ és Leakeage Compensation funkciókról.

A Spatial Sound mód virtuális térhatással adta vissza a hallgatott műsort, ami cirkuszi mutatványnak bevált, de érdemben nem tette jobbá a termék használatát. Viszont kerültek elénk olyan lehetőségek is, amelyeket kedves gesztusként könyveltünk el. Például a Relax Sound galéria különféle nyugtató hangeffektusokat tartalmazott, melyeket meditatív jelleggel tudtunk hallgatni meghatározott ideig. Ami igazán praktikus volt szerintünk, hogy a hívás közbeni hangerősséget (és saját beszédhangunkat) is tudtuk szabályozni, valamint a Personi-Fi funkcióval egyéni hallásunkhoz igazítottuk a fülhallgató frekvencia-átvitelét.

Tipp: érdemes úgy beállítani a tokot, hogy kijelzője érintésre NE kapcsoljon be, különben könnyen előfordulni, hogy nadrágzsebből akaratunkon kívül lerakja a telefont, ha épp mással beszélünk.

Hangminőség

A hangzást többé-kevésbé minden beállítás befolyásolta. Minden egyes módosítás leírásával külön cikket lehetne megtölteni, ezért inkább a JBL Tour Pro 3 alapkarakterét említjük meg. A JBL név hallatán sokan a gyártó kommersznek titulált Bluetooth hangszóróira gondolnak, melyen a fiatalos felhasználók előszeretettel hallgatnak pulzáló basszusú könnyűzenei slágereket. Tesztalanyunk közel 130 000 forintos árával prémium kategóriát testesített meg, ezért részletesebb, arányosabb hangkaraktert vártunk el tőle. Nem kellett csalódnunk, az olcsóbb rokonokra jellemző pumpálást szerencsére nem próbálta ránk erőltetni. Le kell szögezni, hogy a TWS alternatívák 99%-a nem maximalista vájtfülűeknek, hanem egyszerűen kikapcsolódni vágyó felhasználóknak készült. Kicsit visszafogtuk a fejünkben lévő audiofil kritikus gondolatokat. De mégis mit nyújtott a füles?

A basszus kifejezetten könnyed módon, finomabb tónusokkal jelent meg, mint a belépő és középkategóriás JBL fülhallgatók esetében. Egyáltalán nem volt túlzó, sőt, alapbeállításon kissé soványan ábrázolta a keményebb zenék ütemeit. Hozzá kell tenni, hogy pár másodperces EQ állítgatással máris többszörösére nőtt a mélyhang erőssége, ha arra tartottunk igényt. A középső frekvenciák kissé puhán, de a vártnál jobb dinamikával és részletességgel rajzolódtak ki. Szerintünk az előző generációhoz képest főleg magas hangokban és tárhatásban történt előrelépés, ami valószínűleg az új hangszóró kiosztásnak volt köszönhető. A közkedvelt utczai zenész, Dub FX - The Rain is Gone c. számát hallgatva kifejezetten jó tagoltságú színpadot kaptunk. Minden részlet eltérő szakaszt foglalt el a fejünkben rajzolt színpadon belül.

A nemrég visszatérő Linkin Park együttes The Emptiness Machine c. művének hallgatása során remek dinamika elosztást kaptunk. A basszus kissé puhán és melegen támasztotta alá az intenzívebb részeket, de a refrén alatt, a keményebb átvezetők során is kiválóan érthető énekhangot kaptunk. A cintányérok és csilingelő, sziszegő részleteket (nemcsak ennél a számnál, hanem általánosságban) alapbeállításon kissé megcsorbította a standard Bluetooth jelátvitel. Ezért kíváncsiságból engedélyeztük az LDAC módot, mely pontosan azokat a részleteket tette jobbá, amelyeket a tömörített kapcsolat során kritizáltunk. Hirtelen csökkent a cintányérok, torzított gitárhang és ének zavarossága, e részletek pontosabb éllel, határozottabb kontraszttal jelentek meg.

Minimális állítgatással könnyen elértük, hogy a JBL Tour Pro 3 viszonylag gazdag textúrával adja vissza kedvenc zenéinket. Maradt benne a gyártóra jellemző lágy, meleg karakterből és a mikro dinamikus részleteket kissé behatárolva, túlszabályozva kezelte - viszont nem frusztráló mértékben, nélkülözve a harsány, tolakodó jelleget. Tervezői egyértelműen olyan hangzásra törekedtek, amely (ésszerű terhelés mellett) órákon keresztül történő használat során sem okoz fárasztó érzetet. Eközben a hibrid hangszóró váratlanul kidolgozott színpadképet eredményezett, ami könnyedén kompenzálta a vezeték nélküli átvitelből fakadó esetleges részlet sarkításokat.

Alternatívák

100 000 forint fölött már számos gyártó csúcs TWS fülhallgatója megvásárolható, köztük a Sennheiser MOMENTUM True Wireless 4. Előnyei közé tartozik, hogy stabilitásban jobb, mint a JBL, sportra ugyancsak alkalmas, ráadásul e sorok írásakor pár ezressel olcsóbb is. Hátránya, hogy nem rendelkezik Auracast funkcióval és USB-C alapú hangbemenettel, továbbá az ANC nála sem volt a legtökéletesebb. A JBL és Sennheiser között több szempontból is középutat jelent a Denon PerL Pro, mely személyre szabható hangzásával és rendkívül kidolgozott alkalmazásával kellemes emléket hagyott maga után. Más kérdés, hogy formatervét nem mindenki szereti és töltőtokja még a JBL-hez képest is túl vaskosra sikerült.

Végszó

A JBL Tour Pro 3 temérdek funkcióval rendelkező Bluetooth fülhallgató, kellemes komforttal és hosszabb távon is könnyen befogadható, vártnál részletesebb hangzással. Főleg azoknak ajánlott, akik rendszeresen, sokat telefonálnak és gyakran utaznak, akár kicsit zajosabb környezetben. Ők értékelni fogják rendkívül hatékony mikrofon készletét és elásott szolgáltatásait. Természetesen nem szabad megfeledkezni az egyéni ízléshez igazítható hangról. Az összkép megérdemli hogy "okos fülhallgatóként" hivatkozzunk rá, de sportoláshoz nem igazán ajánlott. Mindennapi fülhallgatóként viszont egyértelműen inkább választanánk ezt, mint az Apple kihívóját, így a JBL végső soron elérte, amit akart.

1 2

Következő oldal >