Furutech ADL Esprit fejhallgató erősítő teszt

Digitális agymosás

2013. szeptember 23., hétfő, 15:40

Furutech ADL ADL Esprit Furutech Esprit Furutech ADL fejhallgató erősítő DAC DA konverter hifi audio fejhallgató erősítő teszt DAC teszt

A Furutech ADL Esprit a nagy sikerű, korábban általunk is tesztelt GT40 felfrissített, bővített és továbbgondolt változata, még több szolgáltatással és vaskosabb árcédulával. Ajánlott hozzá egy high-end fejhallgató, esetleg egy végfok, és jó sok veszteségmentes felvétel a számítógépünkön. Ha ezek adottak, megtapasztalhatjuk, milyen az igazi audiofil hangzás. Az Esprit jellemzőit elnézve sokakban kérdések merülhetnek fel, ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat mai tesztünkben.

Fő témánk természetesen az Esprit, de ahhoz hogy értsük, mivel állunk szemben, nem árt tisztában lenni a korábban debütált, ADL GT40 képességeivel. A GT40 volt a Furutech első USB-s D/A konverterrel egybeépített fejhallgató erősítő készüléke. Magyarán, rádughattuk szinte bármilyen számítógép USB kimenetére, és a komputer hangkártyájától függetlenül működő, kiváló hangminőségű forráseszközt kaptunk. Hab a tortán, hogy az apró kütyü gyakorlatilag bárki íróasztalán elfér. Mivel saját hangerőszabályzóval és analóg bemenetekkel is rendelkezett, önálló fejhallgató erősítőként is használtuk, de leginkább digitális jelfeldolgozó egysége miatt érdemelt ki széles köben elismerést. Beépített, 24 bit/96 kHz mintavételezésű konvertere tette lehetővé, hogy átlépjünk még a CD lemez technikai korlátain is, és belecsippentsünk a stúdióminőség világába. Ahogy az már korábbi tesztünkből kiderült, a GT40 akár magasabb impedanciájú, felső kategóriás fejhallgatók hajtására is képes. Szerkesztőink is referenciaként használják e készüléket, annak ellenére, hogy voltak (csak szolgáltatásban) apró hiányosságai. Ezek a hiányosságok az Esprit jöttével megszűntek.

Foltozgatások

Az első és legfontosabb újdonság a digitális bemenetek megléte. Azért hasznosak, mert velük akár 192 kHz/24 bites (a jelenleg elérhető legjobb minőségű) forrásanyagokat is lejátszhatunk. Ha birtokunkban van egy jobbfajta Blu-ray lejátszó, vagy a Pioneer N-50-hez hasonló médiamindenes, számítógépünk izzasztása nélkül is stúdióminőséget kapunk. A 96 kHz/24 bites mintavételezésen dolgozó USB DAC megmaradt, sőt, kiegészült egy hozzá csatolt optikai kimenettel. Sajnos száműzték a lemezjátszókhoz szükséges földelés, viszont sikerült orvosolni az ADL GT40 egyik negatívumát, a forrásválasztót. Immár nem fapados, ócska pöcökkel, hanem egy tisztességes minőségű, előlapi körkapcsolóval választhatjuk ki, hogy mi szóljon. Öt bemenet közül választhatunk a csinos tárcsával, mely a hangerőszabályzóval egyező, szálcsiszolt alumíniumból készült.

A hangerőszabályzó nem változott, csendben fordul és precízen állítható. A készülékház picivel mélyebb lett, a felhasznált anyagok nem változtak, csak az alapszín lett fekete. Említést érdemelnek a hátoldali RCA csatlakozók is, teflonbetétes szigetelésük és az aranyozott külsejük bizalomgerjesztő megjelenést kölcsönöz. A készülék arányait és szolid stílusát elnézve kirívóan kidolgozottnak tűnnek ezek az aljzatok, persze a Furutech gyártmányainak jelentős hányadát mindig is a profi kábelek és csatlakozók jelentették. A tetőlemezt leszedve szép látvány tárult elénk, az alaplap lényegesen megnőtt és komplexebbnek tűnik, ahhoz képest, amivel a GT40 gyomrában találkoztunk. Hogy ettől változott-e a hangminőség, arra még visszatérünk.

Ideje bekapcsolni

Az Esprit mellé is jár egy tápegység, mely a GT40 óta felhízott 9-ről 15 voltra. Az ADL elmondása szerint a külön adapternek köszönhetően lényegesen jobb teljesítményt kapunk, mint amit az USB csatlakozófelület 5 voltos tápfeszültsége nyújt. Ha Microsoft operációs rendszert használunk, akkor első használat előtt ne felejtsük el meglátogatni az ADL honlapját és letölteni az Esprit USB meghajtó programját, különben nem lesz hang. A néhány megás szoftver telepítése után csatlakoztathatjuk tesztalanyunkat, és nekiállhatunk zenét hallgatni ? itt megjegyeznénk, hogy a letöltött driver funkcionalitása megkérdőjelezhető, mivel a programon kívül a Windows saját hangvezérlője nem állítódik át, ha mintavételt váltunk. Korábbi USB kábel cikkünkből az is kiderült, hogy a hangminőséget fokozhatjuk speciális, hifizésre optimalizált vezetékekkel. Az Esprit esetében ezt is vegyük figyelembe, jobb, ha elrakjuk vésztartaléknak a gyárilag mellékelt fapados USB zsinórt.

Hangminőség

Nyilvánvaló, hogy a 192/24-es zenék új világot tárnak elénk. Ha a hangstúdióban jó munkát végeztek, garantált, hogy az először próbálkozók arcán széles vigyor fog szétterülni. Összevetettük ugyanazt a felvételt a Pioneer N-50 médialejátszójának koaxiális kimenetéről, 192/24 minőségben, egy CD-ről másolt 44,1/16 mintavételezésű zenefájllal. 192 kilohertzen minden lecsupaszítva, sterilen lebeg a térben, a részletek hátborzongatóan tiszták és az élő hangszerek karaktere rendkívüli természetességgel jelenik meg. Az énekhangok és a tér-érzet ugyancsak zseniális, olyasmi ez, mint mikor az ember DVD után Blu-ray-re vált. Mindkét kategória élvezhető, de utóbbi jobban segít elmerülni a részletekben. Hihetetlen, hogy Paco De Lucia és Al Di Meola San Franciscóban előadott felvételét közel negyven éve rögzíttették. A közönség ujjongása, a gitárosok ujjpörgése és a váratlan, heves akkordváltások rendesen beszippantják a hallgatót. Eliane Elias idei albumának első száma, az I Thought About You egyike azoknak a felvételeknek, amikhez minimum HD 600, de inkább HD 800 fejhallgatót ildomos használni. A modern mikrofonok és a 24 bites mélység a nagybőgőnek és a zongorának is őrületes dinamikát, megszámlálhatatlan árnyalatot adnak. Az ADL Esprit hallgatása felér egy sétával a felvétel helyszínén, közben nem csak a legközelebbi dolgok hallatszanak, hanem minden, ami a mikrofon közelében megrezdült. Ez a precíz leképzés volt tesztalanyunk legfőbb erőssége.

Végszó

Ezek alapján díjnyertes teljesítménnyel büszkélkedhetne az ADL Esprit, és ez így is van. Ezt a készüléket örömmel fogják használni azok, akik a számítógép mellett egyéb, digitális csatolófelületű hifi lejátszóik hangját is szeretnék rákötni egy központi egységre. Az apró bökkenő csupán, hogy bármilyen spéci USB kábellel vagy zenével próbálkoztunk, csak leheletnyi különbséget éreztünk a GT40 és mai tesztalanyunk hangja között. Az Esprit tere egy picivel tágasabb, az ének kicsivel közelebb ér hozzánk, de USB jelkapcsolatban a karakter szinte pontosan ugyanaz. Ezért ha nincs szükségünk SPDIF csatlakozókra és megelégszünk a 96/24 mintavételezéssel, a GT40 kedvezőbb áron kínálkozik.

1 2

Következő oldal >