Focal Elear high end fejhallgató teszt

A franciák felkészültek!

2016. október 28., péntek, 07:05

Focal audio hifi hangszóró fejhallgató hifi fejhallgató Focal fejhallgató fejhallgató teszt high end fejhallgató hifi fejhallgató teszt Focal fejhallgató teszt high end fejhallgató teszt

Korábbi hírünkben említettük, hogy a Focal a kezdeti, bíztató szárnypróbálgatást követően a high end fejhallgatók mélyvízébe készül fejest ugrani. Ha valaki hajlandó elmerészkedni az 1 000 eurós árcéduláig, annak javasoljuk, bátran olvasson tovább!

Drága, de mihez képest?

Az Elear egyik előnyös tulajdonsága, hogy (és tudjuk, hogy ez sokaknak elsőre nehezen befogadható információ, de magyarázatot adunk rá) technikai adottságait és a gyártó által hozzáfűzött ígéretet figyelembe véve, nem a legdrágább fejhallgatók közé tartozik. Mi sem tudjuk pontosan, hogy miért, de manapság egyes nevek (pl. a HIFIMAN és maga a Focal is, a 4 000 eurós Utopia fülessel) eddig sosem látott magasságokba merészkedtek költségvonzat tekintetében. Persze, mai alanyunk még mindig nem a legolcsóbb, 320 000 forintot nem sokan szeretnének kifizetni egy mindössze hang reprodukcióra szánt eszközért, ettől függetlenül a Focal okosan döntött, hogy ezt az összeget lőtték be. Mert így az Elear egy a közelmúltban elmélyült szakadékot hidal át.

Öt-tíz évvel ezelőtt, ha valaki igazán komoly, valóban referencia képességű hifi fejhallgatót akart vásárolni, akkor a 100 és 200 000 forint közötti mezőnyben már megtalálhatta a szakma legjobbjainak ítélt opciókat. Ma már nem ilyen egyértelmű a választás, új gyártók és új technológiák kerültek a kínálatba. Vessük csak egy pillantást az egzotikumnak számító, gyakorta félmilliós összeget is meghaladó síkmágneses fülesekre! De a széles körben elterjedt, dinamikus rendszerek is igen komoly szintre fejlődtek fel, pl. említhetnénk az általunk is tesztelt Sennheiser HD 800 S-t.

A Focal is dinamikus, mágneses térben mozgó tekercstesttel hajtott hangszórót alkalmazott. De nem olyan rugalmas hártyából, amivel már a legtöbb gyártónál találkozhattunk, hanem merev, a hagyományos hangsugárzók membránjához hasonló felületet, egyedül a szokásos központosító pille hiányzik mögüle. Ugyanakkor ennek alakja nem tölcsért, jóval inkább M-alakú barázdával határolt dómot formál. Hasonló elven működtek többek között az AudioQuest NightHawk és Bowers & Wilkins P7 fülesek is. Utóbbiakkal ellentétben a Focal nem préselt rost, hanem alumínium és magnézium egyvelegéből varázsolt össze membránt. Így bármennyire is fejhallgató kinézetű az Elear, hangfalakhoz hasonlatos lélek miatt mondjuk fejsugárzónak nevezhetnénk. Mindazonáltal ebben az ármezőnyben mi még nem találkoztunk pontosan ezzel a technológiával. Szerencsére más, komfort szempontjából fontos motívumok is igazolták, hogy tesztalanyunk nem a nagyáruház polcáról lekapkodós kategóriát képviseli.

Kicsomagolás, első kézbevétel

Mágnesesen záródó, matt fekete doboz szolgál a fejhallgató tárolására, mely tartalmához képest aránytalanul nagy és nehéz, cserébe bőséggel elfér bennne a formára vágott szivacsba ágyazott tartalom. A selyemszalagos fogantyúval ellátott ládika első felnyitásakor szavak nélkül is érzékeltük, hogy nem hétköznapi termék került kezünkbe. Az Elear méltóságteljesen feküdt gondosan kiszabott árkában, alatta külön retesz felnyitásával férhettünk hozzá az ugyancsak tekintélyes kábelhez. A vezeték tartójaként szolgáló papírkeretet tetszés szerint kivehető, mivel (minket beleértve) sokan szeretik használaton kívül húzogatás, össze-vissza szerelés nélkül betenni bölcsőjébe drága fülesüket.

Teszteltünk már annyi fejhallgatót, hogy az első ránézés pillanatában megállapíthassuk, az Elear igazi mestermunka. A valóságban, kézben tartva némileg robusztusabb és komolyabb hangulatot kelt, mint fotókon (eleve nehezebb, mint legtöbb konkurense), de ettől még tény, hogy gyönyörű. Minden egyes porcikája kulturált, átgondolt és arányaiban semmilyen furcsaságot nem sugall. Nem fogunk most ujjal mutogatni, de egyes márkák szinte kötelességüknek érzik, hogy szokatlan, bizarr dizájnnal hívják fel magukra a figyelmet. Szerencsére az Elear nem akar kilógni a tömegből, jobban mondva teljesen mellőzi a tervezői fantázia hiányából fakadó ügyetlenségeket. És ez elvárható, figyelembe véve, hogy ugyanezen cég már többek közt hifi hangsugárzók és aktív stúdió monitorok területén is tett le ezt-azt az asztalra.

Mindazonáltal gonoszok leszünk, és - a termék szépségét elismerve - meg kell említenünk annak egyetlen tökéletlenségét, a kábelt. Nem mintha kétségeink volnának a vaskos, gondosan elkülönített maggal végigvezetett fekete zsinór időtállóságát, strapabíróságát illetően. Mindenesetre ez a vastagság sok, ha földig lógatjuk, kissé lehúzza a hangszórókamrákat, és a 4 méter hossz legtöbb esetben felesleges.

Egy rövidebb, íróasztali felhasználásra optimális vezetéket is mellékelhettek volna, persze mindenre létezik megoldás. Pl. első körben alkalmazhatjuk az eleve applikált kötegelőket, hogy a felesleges szakasz ne ólálkodjon íróasztalunk felszínének legkevésbé kívánatos részein. Másrészt, léteznek ún. aftermarket megoldások, ha valaki alternatív kábellel oldaná meg ezt a viszonylagos szépséghibát. Dönthetünk úgy is, hogy besétálunk a KáCsa Audió műhelyébe, és lerövidítjük, egyúttal ráműttetünk olyan csatlakozót (pl. 4-tűs XLR-t), amire pontosan szükségünk van. A Focal is elég világosan megemlítette közleményében, hogy a vezeték azért olyan amilyen, hogy utólagos átalakításokkal, kettős erősítéssel való hajtáshoz is alkalmas legyen. Mindezt leszámítva az Elear valóban szép, és a felhasznált anyagok is példaértékűek, minden szögből elegáns, mint egy zsírúj limuzin.

Komfort, használat

Csaknem fél kilós tömege által nem tartozik a pehelysúlyúak csoportjába, ettől függetlenül egyáltalán nem kényelmetlen. Széles fejpántja teljes egészében ráfeküdt kobakunkra, fülpárnái enyhe, de jóleső nyomást fejtettek ki oldalirányból. A memóriahabbal bélelt, mikroszálas anyaggal bevont bélés teljes egészében ráterpeszkedett koponyánkra, így nem szándékozott tehetetlenül lepottyanni az Elear, vadabb bólogatástól, fejrázástól sem.

Oldalirányú, finom nyomása miatt nagyon enyhén mindvégig érzékeltük, hogy rajtunk van, de egyórányi folyamatos használat közben sem tűnt kényelmetlennek, egy pillanatra sem. A váz nem zörgött, nem hallatott zavaró kotyogást vagy bármiféle mellékzajt. A mikroszálas anyag nem volt izzasztó, legalábbis 23 fokos szobahőmérsékleten nem tapasztaltuk a fülledtség nyomait, ebben persze a szellőztető rendszer is közrejátszott.

Tudni kell, hogy (persze ez olvasóink többségének egyértelmű) az Elear nyitott, tehát valamennyire kifelé is szól, egyúttal minden környezeti zajt beenged. Ezért ahhoz, hogy önfeledt zenehallgatásban legyen részünk, célszerű csendes, nyugodt környezetben használni. Próbálkozhatunk félhangos szituációkban is, de akkor nincs értelme high end fejhallgatót, de semmiképp sem nyílt rendszerűt használni. Aki a hangminőségre és zajszűrésre egyaránt igényt tart, annak meg kell alkudnia mondjuk a Listen vagy Spirit sorozattal.

Hangminőség

Utólag is köszönjük a türelmet az itthoni disztribútornak, amiért egy szűk hónapra kölcsön kaphattuk tőlük az Eleart. Míg nálunk vendégeskedett, legtöbbet referenciaként használt ADL GT40 USB-s DA konverterünkről szólt (meglepően jól), aztán az utolsó napokban egy TEAC UD-301 hajtotta. Mindkét elektronika bámulatos felbontást varázsolt elő az Elear alumínium-magnézium hangszórójából. Így sikerült megállapítanunk, hogy nem kell feltétlenül a füles árával azonos összeget erősítőre fordítanunk, de ha mégis hajlandók vagyunk komoly vasat tenni mögé, akkor megnövelt dinamikával, természetesebb részletekkel fogja azt meghálálni.

Az Elear fő előnyei közül egyértelműen dinamikai árnyaltságát emelnénk ki. Alacsony, közepes és magas jelszinten is döbbenetesen jól bánik a hirtelen impulzusokkal. Az akusztikus és elektronikus származékú jelek egyartán váratlannak, erőteljesnek tűnnek anélkül, hogy túlzó, bántó vagy harsány lenne az eredmény. Ugyanakkor a közép és magas frekvenciák is gyorsan keletkeznek, kellő gyorsasággal, tompaság vagy fedettség sehol, még egy pillanatra sem található. Referencia felvételeinket példaértékű tisztasággal adta vissza, egyszerre volt artikulált és élvezetes. Mindennél talán többet árul el az a tény, hogy már első kipróbálás után sem akartuk levenni az Eleart. Végre ismét átélhettük azt az érzést, amikor hirtelen minden zene újnak, érdekesnek tűnik, és élvezhetjük azok részleteit, elmélyedhetünk az atmoszférájukban. Ez az, amit csak egy vérbeli audiofil rendszerrel valósítható meg. Mivel az Elear nyitott, megadta az elvárásnak megfelelő széles hangszínpadot is.

Másik kritikus pont a könnyűzene visszaadása. Gondolunk itt csupa olyan műfajra, amiben a basszusok intenzív mennyiségben törnek elő. Ez az a terület, amire a legtöbb high end fejhallgató kétféle módon tud csak reagálni. Vagy szenzációs dinamikával kezeli az alsó frekvenciákat, cserébe a magas frekvenciákat csak fátyolosan képes ábrázolni (gyakorta így viselkednek a síkmágneses megoldások), vagy pedig csak diétás módon, lecsontozott szellősséggel ábrázolja a 100 Hz alatti hangokat annak érdekében, hogy könnyed, áttetsző hangszínpadot kínálhasson. Utóbbi kicsit érvényes az általunk is referenciaként használt HD 800 S-re. Nagyon szeretjük azt a fejhallgatót, és térábrázolásban valóban kicsivel szélesebb, nyitottabb, a Focal viszont nem válik szemérmessé, ha egy kis Daft Punk, Thievery Corporation, Parov Stelar vagy hasonló kerül a lejátszási listára.

Mindent összevetve tehát nagyon nehéz belekötni a Focal Elear előadásába. A kritikus részekbe leheletnyi kényelmet hoz, hogy ne legyen túl lapos vagy analitikus, ugyanakkor valahol 8 és 12 kHz között hajszálvékony fényt tesz hozzá az összképhez. Utóbbit nehéz észre venni, a kezdetektől ott lappangott, de csak két hét után tudtuk nyakon csípni, illetve definiálni. Ez a pici kis élesség egyáltalán nem ront az összképen, nem neveznénk zavarónak, inkább sajátosság, ami meghatározza az Elear tisztaságra törekvő, mégis jóleső előadását. Végre egy füles, ami több kategória előnyeit egyesíti anélkül, hogy bármilyen negatív irányba húzza a hangélményt. Akármennyire is hihetetlennek tűnik, jóval drágább füleseket is hallottunk már, és bizony nem mindegyik viselkedett ennyire kompromisszumképesen.

Végszó

Hogy stílszerűen Napóleont idézzük: a háború 90 %-ban információ. Mit értünk ez alatt? Főleg azt, hogy manapság egyes cégek úgy gondolják, a 'hogyan' és nem a 'mit' lesz egy high end fejhallgató karakterének lényege. A Focal Elear mindent azonnal, határozottan, tisztán, lelkesen, frissen megoszt a gazdájával. Ráadásul nem kell erőmű sem a hajtásához. Nem kell keresni a részleteket, mert jönnek automatikusan. Szépen, tagoltan, informatívan, kellemes és határozott basszussal, szellős hangszínpaddal. Ez a gondosan tálalt, más vetélytársak előnyét ötvöző információtömeg az, ami miatt minden forintot megér az Elear. Sajnos nem mindenki engedheti meg magának, de ha valaki rászánja magát, annak többet nem lesz unalmas a zenehallgatás.

1 2

Következő oldal >