FiiO JT1 fejhallgató teszt

Keleti sláger

2024. február 28., szerda, 23:30

FiiO audio hifi fejhallgató FiiO fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt FiiO teszt FiiO fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

A JT1 bizonyítja, hogy gyártója neve beégett a fejhallgatós világba. Mára a FiiO többségében kiforrott IEM fülhallgatókat szintén készít és nemrég hagyományos, nagyméretű fejhallgatókkal is bővült kínálata. Míg a nagymenő nemzetközi nevek felfelé licitálnak (a legtöbb fülesspecialista rendelkezik akár félmillió-millió fölötti opcióval is), addig a FiiO egyelőre a megfizethetőbb réteget vette célba. A JT1 alig 30 000 forintos árát és esztétikus megjelenését tekintve már attól összetehetnénk kezünket, ha belépő/középkategóriában evickélni képes, tűrhető hangot nyújtana. De annál többet tud.

Szemben az árral

A fejhallgatós univerzum robbanásszerű tágulása bizonyítja, hogy sokan preferálják a bensőséges hallgatói élményt. A FiiO JT1 nevén és dobozán Jade Audio név is szerepel. Utóbbi a gyártó ágazatának tekinthető, olyan termékekre kerül rá, melyeknél a hangminőségre történő fókusz, kedvező ár és minőség mértékéből megpróbálnak egyenlő oldalú háromszöget rajzolni. E sorok írásakor 27 990 forintba kerül ez a fejhallgató, nem is emlékszünk, hogy mikor teszteltünk utoljára ennyibe kerülő alternatívát. Nem mintha visszautasítanánk a mérsékelt árcédulát. De jól ismerjük az olcsó húsról szóló mondatot. Nem titok, hogy szkeptikus gondolatok vertek gyökeret a fotók és leírás láttán, mert ilyen specifikációval, mindegy, hogy ki a gyártó, túl jó az összkép ahhoz, hogy igaz legyen.

Néhány műszaki részlet

A legtöbb belépő- és középkategóriás fejhallgató 40 mm-es dinamikus hangszórót tartalmaz. A FiiO belseje 50 mm-eset rejt. Membránja poliéterketont, poliuretánt és alumíniumfóliát tartalmaz.

A viszonylag nagy méret előnye, hogy több levegőt képes megmozgatni, ami a vártnál nagyobb basszusdinamikát és általános felbontást sejtet. Mindezt CCAW hangtekercs és N52 mágnes mozgatja, egy zárt kamrában. A jobb és bal oldalt összekapcsoló híd rozsdamentes acél, a hangszórókat tartalmazó ház pedig ABS erősítésű műanyag. Említést érdemlő részlet az adaptív fejpánt, mely automatikusan illeszkedik a fej méretéhez és formájához. Ehhez hasonlót régebben még csak többször drágább stúdiófejhallgatókon lehetett látni.

Használat közben

335 grammos tömege és vastag, puha bélésű párnái által a FiiO egyáltalán nem nyomta a fejet és kellemes, süppedős módon érintkezett a fül körüli részekkel. A fülpárnák talán túlságosan is puhára sikerültek, ezért a hangszóróvédő rács síkja néha megérintette a fülünk sarkát. Emellett a párnák könnyen elfordultak a helyükről, ezért néha igazítani kellett rajtuk.

Ezt leszámítva az összeszerelés és a felhasznált anyagok minősége messze felülmúlta az elvárásokat. A JT1 fotókon és élőben is úgy nézett ki, mint egy legalább kétszer drágább fejhallgató.

A mellékelt, másfél méteres kábel szintén esztétikus kivitelt kapott. Fém csatlakozókkal szerelték és hogy mikrofonos headset modult is tartalmazott. Utóbbi praktikus, ha zenehallgatásra vagy online megbeszélések, telefonhívások lebonyolítására kerül sor. A FiiO külön megvásárolható, szimmetrikus Pentaconn dugós kábelt is gyárt LL-4.4A néven. A fejhallgatóba 3,5 mm-es Jack csatlakozókat szereltek.

A zárt kivitel jól kiszorította a környezetben lévő emberi hangokat. Emiatt előfordult, hogy még közepes terhelés mellett sem hallottuk a hozzánk beszélő kollégát. Aki zajos környezetben él vagy tudatosan elzárná magát a munkatársai csevegésétől, értékelni fogja a fókuszt segítő izolációt. A mellkasnak verődő kábel zörgése kissé behallatszott és szemüveggel érintkezve zizegtek a párnák, amíg megigazítottuk a fejhallgatót. Ezeket leszámítva ülő/álló/fekvő helyzetben semmilyen idegesítő kattogás, zörgés nem jött a JT1 házából.

Hangminőség

A FiiO JT1 kellemes, meleg karaktere hamar megalapozta a szimpátiát. Finom, lágy basszusai pihentetően adták át a teltebb ütemeket is. Az összképet komfortosság és bőség kombinációja jellemezte, erősen közvetlen rajzolatú sztereó középponttal. Ha az éneket centrumba helyezte a hangmérnök, az nem homogén masszaként folyt be jobbról és balról, hanem ténylegesen a fej virtuális központjában helyezkedett el. A meleg, telt mélyhangokhoz viszonylag gyors középső hangok és határozott, mozgalmas magas hangok társultak. Gazdag, élénk összképet nyújtott a FiiO JT1, egy percre sem untatta a hallgatót annak ellenére, hogy kritikus hallgatáshoz számunkra meglehetősen unalmas zeneszámokat kellett érdekesen átadnia.

A basszus legtöbb esetben kissé fűtött módon, nagyvonalúan egészítette ki a referencia számokat. Tág határokat biztosított a FiiO a mélyebb tónusoknak, de szerencsés módon azok nem fojtották el a magasabb frekvenciákat, annak ellenére, hogy egyértelműen melegebb irányba terelték az összképet. Az emberi hangot hordozó, realizmus szempontjából kritikus középső frekvenciák szerintünk meglepő lazasággal és tisztasággal jöttek át. A finoman kezelt, könnyű énekhang volt tesztalanyunk titkos nyerő kártyája. Anélkül megmaradt volna a kényelmes középszerűség szintjén. Úgy lett volna egy egész kedvelhető fejhallgató. Viszont az ének, a zongorabillentyűk magasabb hangjainak váltásai, jazzgitár búgása határozottan túlmutatott azon, amit egy belépő/középkategóriás résztvevőtől elvártunk. A magas hangokkal is ügyesen bánt olyan értelemben, hogy magabiztosan kifejezte a rumbatök csörgését és a cintányérokat sem egysíkúan csörömpölve adta át. A JT1 arra törekedett, hogy minél többet megmutasson az olyan finom részletekből, mint a Take Five dobjának lecsengései.

A csilingelés mellé még egy kis szellősséget is becsempészett, amire végképp nem számítottunk. Ez az igyekezet néha már-már feltűnővé vált, de a fárasztó intenzitást szerencsére nem érte el. Lehet, hogy a vastag párnák mentették meg tőle, de a lényeg, hogy nem vált túl fényessé, szárazzá. A halkabb részleteket kissé vastagon rajzolta meg, mikro-dinamikus részletekre a minimális szellőséget leszámítva nem fókuszált. Ami folyamatosan kihúzta a csávából, hogy konstans kerekségre törekvéssel, erős dinamikai kontraszttal jelenítette meg a zenéket. Az ár ismeretében nem igazán tudtunk mibe belekötni. A sztereó tér megjelenítése mély volt, de nem széles. Inkább szűk színpad hatással hallottuk a teszteléshez választott zenéken. Viszont a részletek térben történő mozgása, irányítottsága kompenzálta a (nyitott fejhallgatókhoz képest) kissé keskenyebb virtuális teret.

Cassandra Wilson - Red Guitar

A gitárhangok remek felbontással, határozott dinamikával jelentek meg. Az énekhang ügyesen elkülönült a hangszerektől. A basszus kissé puffadt módon támasztotta alá a többi részletet, de legalább nem nyomta el azokat. Az ütős hangszer kellemesen megfűszerezte az összképet, néha az énekhangon megjelent egy kis hozzáadott kontraszt (enyhe élesség), de még ügyesen mellőzte a bántó magasba húzást. Az egyszerű vonalakkal, szűkösen megrajzolt hangszínpad ellenére rendkívül élénk, mozgó összképet kaptunk.

HEDEGAARD - Ratchets

Elektronikus műveknél jól jött a nagy hangszóróból kisajtolható, rengeteg tartalék basszus. A Ratchets tipikusan olyan zeneszám, amitől a kis hangfalak vagy gyenge akusztikájú szobában felállított hangrendszerek összecsinálják magukat. A FiiO JT1 olyan magabiztos, erős és mélyre nyomuló ütemeket rajzolt ehhez a darabhoz, mintha háromutas álló hangfalakat, vagy profi mélyládával kiegészített hallgattunk volna egy csillapított szobában. Csak a gyomrunk nem rezgett. A térből beugró szintetikus, rezgő hangeffektusok nem voltak annyira levegősek, azokat kissé vastagon kezelte a fejhallgató, de a hangsávok nem estek szét, így az élvezet mellé stabilitás, minőség érzet társult.

Queens Of The Stone Age - No One Knows

Akik szeretik a Songs for the Deaf album analóg jellegű, dögös hangzását, azok üdvözíteni fogják a FiiO reakcióját. Ha az a kérdés, hogy szerintünk milyen zsánerrel bánt hibátlanul, akkor a rock-metal vonalat bátorkodnánk kiemelni. Az ilyen és hasonló, 20 éve vagy régebben készült művek meghálálják, ha pici kozmetikával viszonyul a füles a mélyebb hangokhoz és nem kezdi el mikroszkópként kihozni a cintányért. Legalábbis a No One Knows cintányérja eleve nem volt különösebben textúrált. Középpontban a heves dob, izzó gitárjáték és pszichedelikus ének állt. Ez a kombináció zseniális kerekséggel jött át a FiiO nagyméretű hangszóróin keresztül. Szerintünk rockerek szeretni fogják.

Kiegészítés: A JT1 meghallgatása RME ADI-2 DAC FS használatával történt. A fejhallgatóhoz létezik 5 000 forintért megvásárolható, 4,4 mm-es Pentaconn dugós kábel. Az RME nem tartalmazott ilyen kimenetet, de kölcsönkaptunk a hivatalos magyarországi forgalmazótól egy FiiO KA13-at és egy LL-4.4A szimmetrikus kábelt tesztelésre. Gyors előzetes próbával az derült ki, hogy a szimmetrikus kábellel kis mértékben finomodott a dinamikus részletek felbontása és a tér tagoltsága. A FiiO KA13-ra és arra, hogy milyen párost alkot a JT1 fejhallgatóval, egy másik, részletes cikkben térünk ki hamarosan.

Végszó

Aki nem akar 30 000 forintnál többet költeni fejhallgatóra, a FiiO JT1 formájában sokoldalú társra lel. A fém alkatrészek és átlagosnál nagyobb, egyedi tervezésű hangszóró olyan benyomást keltenek, mintha legalább kétszerannyiba kerülne. Ami fontosabb, hogy úgy is szól, mintha legalább egy 50 000 forintos alternatíva lenne. A párnák néha hajlamosak elmozdulni és nem tudjuk, hogy a fejpánt belső felfüggesztése hogyan bírja majd az időt. Viszont a mozgó alkatrészek lecsavarozhatók, így (de ne legyen rá szükség) a jövőbeni karbantartás bizonyára problémamentes lesz. Ez a füles ad zenei élvezetet, komfortot. Van benne lelkesség, fűtöttség. Széles közönségnek belépést enged a hifi világába, miközben jó ránézni. Nem gondoljuk, hogy áráért bármi többletet fel kellene mutatnia, ezért kiérdemelte az Ajánlott Vétel cédulát.

1 2

Következő oldal >