FiiO FT1 Pro hifi fejhallgató teszt

Egyenes út a győzelembe

2025. február 26., szerda, 09:10

FiiO audio hifi fejhallgató FiiO fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt FiiO teszt FiiO fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

A tavaly tesztelt FiiO FT1 sokak elvárását felülírta a kb. 70 000 forintos fejhallgatókkal szemben. Sok tulajdonságával többet adott, mint hasonló, vagy akár drágább riválisai. A Pro kiadás hangja teljesen más. Megőrzi a sima változat körítését, viszont síkmágneses (planar magnetic) elven működő hangszórót alkalmaz. Az eredmény egyszerűen telitalálat.

Síkmágneses hangszóró - már nem luxus

Majdnem 10 évvel ezelőtt teszteltük a FiiO első fülesét (EX1 IEM), mely nem rázta meg rögtön a nagy riválisokat, de akkoriban kellemes meglepetést okozott, hogy megfizethető ára mellett akár klasszikus zenét is élvezhető minőségben adott át. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és rengeteg fejlesztés, termékváltás történt a gyártónál. Sokáig úgy tűnt, hogy fülmonitor téren veti meg a lábát, de időről időre nagyméretű, fül köré fekvő fejhallgatók is megfordultak a szerkesztőségben. A FiiO FT1 Pro egyik fő érdekessége, hogy az eddig kipróbált audiofil kihívókhoz képest jelentősen kedvezőbb áron, 100 000 forint körül már a zenekedvelők rendelkezésére bocsátja a síkmágneses technológiát. Az ilyen elven működő fejhallgatók ára néhány éve még 300-500 ezer forinttól kezdődött. Aztán egyre kedvezőbb ár/érték arányú opciók jelentek meg, olyan termékek képében, mint a HiFiMAN HE400i, Emotiva Airmotiv GR1, vagy Brainwavz Alara. Utóbbiak közül már egyik sem kapható, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy rohamtempóban fejlődik a gyártástechnológia - ezzel együtt fokozódik a vájtfülűek kegyeiért vívott harc is.

Tudatos anyagválasztás

Bármit is láttunk eddig, a FiiO sajátos módszereket választott, hogy egyedivé tegye saját 100 000 forintos "síkfülesét". A szóban forgó eszköz házon belül fejlesztett hangszórójának membránját és mágneses rendszerét is saját szabadalmak védik. Előbbi a csekély tömeg érdekében mindössze 1 mikrométer vékony. Speciális bevonatkezelésen megy keresztül, melynek során a jobb jelvezetéshez alumínium, majd a keménység fokozása érdekében zafír rétegekkel egészül ki.

Említést érdemel még az egységesebb mágnesmezőt elősegítő "FiiO uniform magnetic field" kivitel, melynek lényege, hogy a membrán előtt és mögött lévő rudak befelé néző széleit lekerekítették. Állítólag ezzel sikerült egységesebb elosztású mágneses teret létrehozni, amely a membránfelület jobban kiegyenlített feszítését is eredményezi. Az eredmény egy magas érzékenységű (20 ohmos), széles frekvencia-átvitelű (7 Hz-40 kHz) fejhallgató. Ideje kicsomagolni!

Küllem

FiiO fejhallgató tesztek során gyakran dicsért részlet a kicsomagolás élménye és a termékhez csomagolt kiegészítők igényessége. Ezúttal is figyelmességről tanúskodnak a fekete dobozban várakozó tartozékok: kemény falú, cipzáras védőtok, két különböző dugóval szerelt (3,5 mm-es Jack, 4,4 mm-es Pentaconn) kábel és egy 3,5-6,3 mm-es Jack adapter és a szokásos dokumentáció.

Az összkép kinézetre olyan, mintha minimum kétszer drágább termék kerülne a kezeink közé.

A jó szellőzést ígérő fülpárnák, fém felfüggesztő elemek, és a fejpánt ránézésre ugyanazok, mint a sima FT1 fejhallgató esetében. A hangszórókamra külső falát egyedi mintájú kivágások díszítik.

Hosszas tapizás után sem tudjuk egyértelműen, hogy ez a lemez fém, vagy műanyag, de az összkép kifejezetten jó minőséget sugall. Az alap FT1 korábbi kiadásainál előfordult illeszkedési probléma az Y idom és a fejpánt találkozásánál, de James, a FiiO ügyvezetője korrekt módon kezelte az ügyet és azóta a frissebb modellek illesztését (ezt beleértve) jobbra cserélték. Visszatérve a megjelenésre: az összkép kifejezetten igényes és az alap FT1-hez viszonyítva, a dominánsabb fekete részek miatt még több komolyságot sugall.

Használat közben

375 grammos tömegével a FiiO FT1 Pro nem pehelysúlyú, de síkmágneses viszonylatban könnyűnek számít. A pántban rugók és csapágygolyók gondoskodnak róla, hogy az egyenletesen mozgatható fémsín barázdái határozottan a beállított méretnél maradjanak. A felül műbőr, alul szarvasbőr kárpittal ellátott fejpánt kissé feszes, de jó elosztással fekszik fel a koponya tetejére. Nagyjából egy óra elteltével előfordulhat, hogy nyomó érzet alakul ki a fej tetején, ilyenkor a pánt előre vagy hátra mozdítása segítség lehet. A fülpárnák bélése jóval vastagabb és a fülnek kialakított nyílás is nagy, ezáltal biztosak lehetünk benne, hogy az oldalirányú illeszkedés órákon át is kellemes komfortot nyújt. Összességében a kényelem a kategóriához viszonyítva továbbra is remek, de lehet, hogy a nagyobb tömegre tekintettel puhább bélést érdemelne a (cikkünk írásakor) sima FT1-gyel megegyező fejpánt.

Az ideális hangszóróműködés érdekében tesztalanyunk kivitele nyitott. E részletet célszerű tudomásul venni azoknak, akik hangosabb környezetekben szeretnének zenét hallgatni. Nekik lehet, hogy jobb megoldást jelentenek a FiiO zárt alternatívái vagy IEM modelljei. Lehetne érvelni azzal, hogy ha zavar a külvilág, csak "tekerjük fel" a műsor hangerősségét és a zene majd elnyomja a külső zajt. Ez nem biztos, hogy bölcs megközelítés, tekintettel arra, hogyha erre rendszeresen sor kerül, a hallásunknak hosszú távon maradandó károsodást okozhatunk.

Hangminőség

A FiiO FT1 Pro tesztelése RME ADI-2 DAC FS használatával történt. Nem hallottunk eltérést a frissen kicsomagolt és napokon át használatban lévő állapotok hangzása között, vagyis az előzetes bejáratás szükségtelennek tűnt. Jól ismert, teszt zenéinket végig hallgatva egyértelműen az derült ki, hogy e modell teljesen más alapkaraktert nyújtott, mint a sima FiiO FT1.

Határozottan tetszett a fejhallgató kellemes tonalitása és nyugodt, fényességtől mentes magas frekvencia kezelése. Az általános dinamika határozott volt, általa az élénkebb hangszerek domborúan, hirtelen módon jelentek meg bármilyen klasszikus vagy jazz műben. A basszus nem volt túl erőszakos, ami lehetővé tette, hogy a színpadon lévő halkabb részletek is érvényesüljenek, még ha kissé puha körvonalakkal is. A fejhallgató fő erősségét a középső frekvenciák képezték. Közvetlenül és stabilan jelenítette meg az énekhangokat, miközben azok elhelyezésével is ügyesen bánt. Erre remek példa volt Cassandra Wilson - Red Guitar c. dala. A rumbatök és a háttérben játszó fémhúros gitár kissé fátyolosan jelent meg, viszont az összkép invitáló, érzelmes, enyhén meleg irányba mozdult.

A 30 Hz-től különösen telt basszusokhoz laza, bár nem túl kiugró dinamika társult. A Röyksopp és Massive Attack művei gazdag általános textúrával jöttek át, de a legalsó mélyhangokkal megfűszerezett ütemek nem voltak annyira feszes, támadó jellegűek, mint egy FiiO FT5 vagy más drágább síkmágneses fejhallgató esetében. Másképp fogalmazva a FiiO FT1 Pro nem kimondottan őrjöngő vadulásra termett. Utóbbit jelezte az is, ha feljebb emeltük a jelszintet (hangerőt), olyankor a Massive Attack - Angel zúzós ütemei elszíneződtek. Más kérdés, hogy az intenzív terheléssel történő zenehallgatás egyébként sem túl egészséges.

Ellentmondó gondolattal kell folytatni az elemzést, mert bizonyos jazz vagy klasszikus művek esetében éppen akkor jött elő a zene tere, ha emeltünk a hangerőn. Ilyen volt a The Dave Brubeck Quartet - Take Five c. klasszikusa is. A cintányér lecsengése átjött, de a rideg fémesség kevésbé. Mégsem unatkoztunk, mert Joe Morello dobszólóját óriási térben, jó lendülettel adta át a FiiO FT1 Pro. Csukott szemmel simán beleéltük magunkat a stúdió légkörébe annak ellenére, hogy mikrodinamikában és a legmagasabb frekvenciákban kissé simítottan, kerekítve dolgozott tesztalanyunk.

A FiiO FT1 Pro tényleg közölt 7 Hz-en is mérhető hangot, de 30 Hz-től mutatott lineáris szubbasszust, ami egészen a középső frekvenciák derekáig (1 kHz) elért. Az alsó magashangoknál, 5 kHz-en teljesen eltérő eredményt mutatott a jobb és bal oldal, de ez saját füllel nem volt különösebben zavaró. Inkább akkor okozhat fejtörést, ha valaki utólagos EQ mellett dönt. 10-13 kHz között erősen lehanyatlott a görbe, hasonlóan az FT5-höz. Ugyanakkor a basszus sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint a drágább FiiO rokon esetében.

A sima FT1 fő korlátja, hogy 8 kHz fölött nem igazán részletes. Magabiztosabb volt a legmélyebb basszusokat illetően, de ahogy összehasonlítottuk a méréseket, egyértelművé vált az olcsóbb fejhallgató kevésbé kiegyensúlyozott mély/közép átvitele, továbbá a magashangokban is több beszakadással dolgozott, mint az FT1 Pro kiadás.

Végszó

A FiiO FT1 Pro erősségét képezi semleges, higgadt hangszíne. A legmagasabb frekvenciákkal kevésbé informatív, a halk lecsengéseket és csattanó, fémes hangeffektusokat gazdagabb textúrával is visszaadhatná. De közben a zenei teret és a színpadot sokkal jobb irányokkal, hangsáv szeparációval és mélység rétegződéssel fejezi ki, mint a hasonló összegért kapható riválisai. Basszusát ugyancsak egyensúly jellemzi annak ellenére, hogy erős terhelésen előfordulhat, hogy vadabb zenék ütemeit kissé torzítja. Külön-külön a frekvenciák közlésébe bele tudtunk kötni, de az összképbe (különösen az ár ismeretében) a legkevésbé sem. A hagyományos dinamikus hangszórós fejhallgatókhoz képest a FiiO FT1 Pro egyedi síkmágneses rendszere áramlóbb, spontánabb zenei ábrázolást eredményezett, kerekebb és barátságosabb érzettel kombinálva. Utóbbi jól jön akkor is, ha a forráseszköz olcsóbb DAC chippel vagy egyszerűen csak nyersebb karakterrel rendelkezik, a fejhallgató némileg kompenzálni tudja azt. Aki egésznapos használatra keres egy univerzális fejhallgatót 100 000 Ft alatt, annak érdemes elsők között kipróbálni.

1 2

Következő oldal >