FiiO FT1 fejhallgató teszt
Tisztességes társaság
2024. október 2., szerda, 18:00
FiiO audio hifi fejhallgató FiiO fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt FiiO teszt FiiO fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt
A FiiO néhány röpke év alatt épített fel komplett fülhallgatós univerzumot saját kínálatában. Sokáig kellett várni, hogy fejhallgatók is színesítsék a kínálatát, de mostanra ez a kategória is belehúzott. Az FT1 egy széles közönséget vesz célba azáltal, hogy a belépőszintű JT1 és keményvonalas FT3 hifi fejhallgatók közé pozícionálták. Fa külsővel rendelkezik, aminek láttán úgy tűnik, hogy a FiiO még mindig nem tudja, hogy milyen arculat mellett kötelezze el magát. De ha hasonló összegért kapható riválisok mellé kell tenni, akkor az derül ki, hogy a FiiO FT1 teljes kompetenciával száll a ringbe.
Bevezető gondolatok
Az FT1 az első zárt FiiO hifi fejhallgató, ráadásként először alkalmaz a hagyományosabb műanyag, vagy fém helyett fa (amerikai dió) külsőt. Utóbbira a gyártó szerint egyedi, szép mintája és rezonanciacsökkentő hatása miatt esett a választás. Természetesen nemcsak egyetlen fadarab befolyásolja egy fejhallgató teljesítményét, de a termék honlapját olvasgatva azt szűrtük le, hogy a FiiO mérnökei számos apró részletre ügyeltek. Ahelyett, hogy kényelmesen egy másik modell hangszórójához nyúltak volna, teljesen újat fejlesztettek, kifejezetten az FT1 zárt kiviteléhez szabva.
Mérete az átlagosnál lényegesen nagyobb (60 mm), ami a gyártó állítása szerint stabil alapot nyújt a basszusnak és segíti az energiahatékonyságot. A mindössze 0,1 mm vastagságú és 0,14 g tömegű membránt európai lucfenyő alapú papírrostból gyártották, meghatározott mennyiségű szénszál hozzáadásával. A hangszórót 25 mm átmérőjű, rézborítású alumínium hangtekercs mozgatja, amit KSV (Kapton) kerettel láttak el. A FiiO leírásából azt szűrtük le, hogy utóbbi is jelentősen hozzájárul a membrántömeg csökkentéséhez.
Küllem
A FiiO FT1 ékes példája, hogy közösségi támogatással mennyivel meggyőzőbb formaterv, összkép érhető el a belépő-középkategóriában ahhoz képest, amit a régi, nagy neveknél, néhány fős tervezőcsapatok próbálnak megálmodni. Közösségi támogatás alatt értendő, hogy a FiiO saját szakmai fórumot tart fenn, ahol követők, vásárlók szabadon hozzászólhatnak a gyártó bármely termékéhez, topikjához. Korábban a visszajelzések látványosan segítették a céget abban is, hogy finomítson DAP eszközeinek szoftverén. Úgy tűnik, hogy az FT1 is egy nagyobb csoport gondolkodásának gyümölcse. Mi legalábbis erre gyanakodtunk, ahogy kézbe vettük a kész terméket. Sokkal szebbre sikerült, mint bármilyen 70 000 Ft alatti hifi fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk. Az összkép többször drágább árcédulát sugall, fizikai megjelenés és esztétika terén a FiiO kitűnő munkát végzett.
A korábban említett dió lemez kétségtelenül hozzátesz az igényes összhatáshoz, de érdemes a többi részletre is vetni egy pillantást. Hatalmas fülpárnák kerültek az FT1 házára, vaskos belső béléssel.
Kívülről műbőr kárpitot látunk, de a fejbőrrel ténylegesen érintkező rész szellőző szövetből készült, általa kevésbé okoz melegedő, füllesztő érzetet a hosszabb távú használat. A fejpánt felső része ugyancsak műbőr. Alsó oldalára szegmentált párnákat helyeztek, melyeket bársonyra hasonlító anyag fed.
Tartósságot sugall a teljesen fém szárrögzítés és Y alakú idom, amely a kamrákat tartja. Utóbbiakat 35/45 fokban lehet forgatni, illetve dönteni. Érdemes megnézni, hogy példának okáért egy Sennheiser HD 620 S (e sorok írásakor kétszer drágább) milyen fizikai jellemzőket mutat fel az FT1-hez képest. Ránézésre utóbbi tűnik drágábbnak.
Kicsomagolás, használat közben
A FiiO híres róla, hogy a kategóriát meghazudtoló minőségben és mennyiségben mellékel tartozékokat fülhallgatóihoz. Az FT1 esetében is hasonló odafigyelést tapasztaltunk. Kemény falú, cipzáras tok került elénk a doboz felnyitását követően, amelyben kényelmesen elfért a fejhallgató és annak tartozékai. Csomagoltak hozzá kettő, különböző dugóval szerelt kábelt. Az egyik 3,5 mm-es Jack, a másik 4,4 mm-es Pentaconn csatlakozót tartalmazott a forrás felőli végén. A fejhallgatóba szabványos 3,5 mm-es monó Jack dugók illeszkedtek, így bárki tud utólag akár egyedi tuning kábelekkel kísérletezni.
A széles fejpánt és vastag fülpárnák szépen elosztották a kobakunkra nehezedő, 340 grammos tömeget. Egyórás használat után sem érzékeltünk zavaró mértékben nyomást vagy feszítést. Határozottan kellemes komfortérzetet kaptunk és használat közben sem zörögtek, kattogtak a mozgó alkatrészek, illesztések. Ehhez viszonylag jó zajszűrés társult, ami logikusan nem vette fel a versenyt az ANC képes alternatívákkal, de arra bevált, hogy a közelben lévő mérsékelt zajokat, emberi beszédhangokat kizárjuk zenehallgatás közben. A kábel csak akkor produkált enyhe zörgést, ha szándékosan piszkáltuk, de ülve, állva, sétálva nem vettünk róla tudomást. Pozitívum volt, hogy a tesztidőszak alatt egyszer sem gabalyodott össze. Eddig ritkán láttunk 100 000 forint alatt olyan hifi fejhallgatót, amihez ennyire igényes kábelt nyújtottak (ráadásul kettőt is).
Hangminőség
E sorok írásakor már erőteljes nemzetközi figyelem irányul a FiiO FT1 fejhallgatóra és temérdek dicsérő vásárlói véleménnyel lehet találkozni. A számtalan tesztelés során megtanultuk, hogy minden terméket a maga kategóriájában kell mérlegelni. Könnyű dolgunk volt a FiiO kipróbálásakor, mert szinte semmit kifogásolni valót nem hallottunk. A gazdag textúrát erőteljes, kellemes meleg tónusú basszussal kombinálta. A magas frekvenciákat finoman, kissé puhán, de zavaró butítás, tompítás nélkül kezelte. A középső hangok meglepő közvetlenséggel, sebességgel jelentek meg, ezek kombinációja olyan karaktert eredményezett, ami egyértelműen a szórakoztató hangzásélményt, igényes kikapcsolódást szolgálta.
Mindenkinek más jelenti a szórakoztató hangzást, de abban valószínűleg sok átlagfelhasználó egyetért, hogy a patikamérleggel kimért, stúdiós hang hosszútávon unalmasabb, szárazabb, intenzívebb járatás esetén pedig fárasztóbb tud lenni. A FiiO FT1 esetében nem a lineáris frekvencia megjelenítés kapott elsődleges fókuszt, hanem az enyhén megtámogatott lendületesség. Ami elsődlegesen megkülönböztette a lomha, pumpáló basszussal dolgozó kommersz fülesektől, hogy a 200 Hz alatti hangokat tonalitással, dallamosan kezelte, őrjöngő agresszivitás nélkül. Ráadásul a meleg mélyeket ravaszul kombinálta térben tagolt és füllel könnyen elkülöníthető, színes részletekkel.
Cassandra Wilson - Red Guitar c. művében sejtelmesen, lágyan rajzolódtak ki a bevezető hátterében beszélgető emberek. Az első versszak alatt ritmikusan ciripelő rumbatök ábrázolása nem volt olyan aprólékos és légies, mint a FiiO FT3 esetében. Viszont a kissé halványabb körvonalak ellenére az FT1 hallgatása közben is elkülönültek egymástól a hangszerek. A sztereó középpont kissé elnagyolt és homogén jelleggel jött át, az énekesnő kissé széles helyet kapott, de közben a félreeső hangszerek széles, mozgalmas síkban helyezkedtek el. A színpad tagolása nem volt olyan tágas, mint a nagyobb (és drágább), nyitott FiiO alternatíváknál, de az általános élénkség és színes textúra jól kompenzálta.
Az új frontemberrel dolgozó Linkin Park novemberre ígért albumának beharangozó számát (The Emptiness Machine) hallgatva az a benyomásunk támadt, hogy az FT1 kifejezetten ilyen rockos, zúzós darabokhoz született. Elképesztő erővel jelenítette meg a dobjátékot, közben a basszusgitárt független, domború rétegként kezelte. Emily Armstrong és Mike Shinoda sávját is teljesen eltérő hangszínnel, távolságérzettel adta vissza, közben a vokálon lévő torzítások, elektronikus színezések is egyértelműen hallatszottak. Magasabb terhelésen sem volt karcos, fényes az FT1, de közben a hangszerek kisebb részleteit lazán továbbította. A metalos elemek miatt még előnyt is kovácsolt belőle, hogy 8 kHz fölött inkább diszkréten kezelte a frekvenciákat.
Hifi fejhallgatók számára nagyobb falatot jelent a klasszikus zene, ezért vétek lett volna kihagyni a Claudio Abbado vezényletével és LSO zenészei által előadott Vivaldi: Négy Évszakot. A Tél első számát hallgatva átjött az energia, érzelmesség. A basszus kissé lágyította és melegítette az összképet, a legmagasabb mikrodinamikus részletek pedig sejtelmesek, lágyak maradtak. Nem kaptunk olyan analitikus és levegős atmoszférát, mint egy (többször) drágább fejhallgatótól, de az FT1 enyhe felületessége mellett kellemesen, könnyen befogadható módon adta át ezt a mesterművet.
A mérés láttán megbizonyosodtunk róla, hogy a meleg szubbasszust nem csak mi képzeltük oda zenehallgatás közben. Érdekes, hogy sok hifi fejhallgató (köztük az FT3) kiemel 9 kHz-nél, az FT1 viszont éppen ott szerénykedett. A mély és közép hangokhoz viszonyítva a középmagas tónusok, 4-6 kHz közti részletek halkabbak voltak. Ezek az árkok csökkentették a levegősséget és atmoszféra ábrázolást, viszont a kontrasztos, éles jellegű zenék általuk kíméletesebben, kevésbé harsány módon (vagyis kevésbé fárasztóan) jöttek át.
Ezt a mérést csak kíváncsiságból végeztük el, hogy legyen egy tipikus középkategóriás fejhallgatóhoz viszonyítás. Referencia fejhallgatóink között szerepel egy 10 éves, Németországban gyártott Beyerdynamic Custom One Pro, mely piacra kerülésekor hasonló kategóriát képviselt, mint most az FT1 (sőt, az inflációt figyelembe véve még kicsit drágábbnak számított). A Beyer "basszus állítóját" teljesen nyitva sem kaptunk olyan stabil és erős szubbasszus ívet, mint a FiiO-é. Utóbbi az alsó középfrekvenciákban is stabilabbnak mutatkozott. Ez nem jelenti azt, hogy a Beyer rosszabb (mert nem mindenben volt az), de illusztrálja, hogy a belépő középkategóriában is történt fejlődés az évek során. Úgy néz ki, ideje frissíteni a referencia eszközeinket.
Végszó
A FiiO FT1 árát meghazudtoló fizikai színvonalon gyártott fejhallgató, melynek egyik fő előnye, hogy igényességet, tartósságot sugall. Hosszútávú komfortjáról mi is meggyőződtünk, a cégtől megszokott praktikus kiegészítők (kétféle kábel, átlagtól messze jobb védőtok) is dicséretet érdemelnek. Hangzását színes textúra, meleg basszus és közvetlen középső frekvenciák jellemzik. A magas hangok, apró térbeli részletek és lecsengések is élvezetesek, de többnyire felületesebb módon jönnek át. Ismételten megjegyezzük, hogy 100 000 Ft alatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie. Aki 65 000 Ft körül szeretne otthoni, zárt fejhallgatót és inkább a könnyedebb, lazább zenei stílusokat részesíti előnyben, annak határozottan érdemes kipróbálni. A többi gyártó pedig felkötheti a gatyáját.