Bowers & Wilkins P9 Signature mobil hifi fejhallgató teszt

2016. december 22., csütörtök, 16:10

Bowers Wilkins BW audio hifi fejhallgató Bowers fejhallgató BW fejhallgató BW P9 P9 fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt mobil fejhallgató teszt Bowers Wilkins fejhallgató mobil hifi fejhallgató

Történelmi mérföldkőhöz érkezett idén a Bowers & Wilkins. Újabb zászlóshajó fejhallgatót készítettek el, melynek, noha kisebb testvéreire is ráaggathattuk a luxuskategóriás jelzőt, mégis minden korábbira rátesz néhány lapáttal.

Mindig van feljebb

Elsőre nehéz magyarázatot adni a füleskínálat robbanásszerű evolúciójára. A gyártók nem csak bővítik, hanem látványosan növelik is kínálatukban szereplő termékek árát. Az elmúlt 1-2 évben már annyira megszoktuk a százezrekkel való dobálózást, hogy szemrebbenés nélkül nyitottunk ajtót az 1000 eurós cédulával ellátott Bowers & Wilkins P9 Signature fehér dobozkájának.

Idén rengeteg high end fejhallgató kerül piacra. Talán még több, mint 2010 és 2015 között együttvéve. Nem győzünk a végére érni a rohamléptekben bejelentett újdonságok listájának, ráadásul a tesztalanyokat sokszor vadonatúj állapotukban kapjuk meg, ezért még járatni kell őket, ismerkedésre is kell időt fordítani, különösen akkor, ha ennyire prémium kategóriáról elmélkedünk, mint amit a P9 Signature képvisel.

A Bowers & Wilkins ügyesen megcélozta azt a piaci rést, melyet évekkel ezelőtt első mobil hifi fejhallgatójával, a P5-tel hivatott betölteni. Azóta kisebb, nagyobb és újabb rokonokkal is bővült a família, ami a koncepció sikerét támasztja alá. Ha hihetünk a gazdasági elemzőknek, akkor úgy tűnik, hogy a P5/P7 fejhallgatóknál még jobbat is igényelne a luxusra vágyó közönség. Hozzátesszük, a néhány éve általunk is tesztelt P7 határozottan pozitív emléket hagyott maga után. Anyagminősége, kivitele fantasztikus volt, ugyanakkor zárt rendszer ellenére meglepően szellős teret volt képes produkálni. Viszont kb. 120 000 forintos árát már akkor is kissé soknak gondoltuk, szem előtt tartva az itthoni viszonyokat. A számok törvénye alapján azt kellene feltételeznünk, hogy a P9 Signature nem csak némileg, hanem gyökeresen több vagy jobb, mint kisebb testvérei. Akkor most lássuk, mit rejt az a bizonyos fehér doboz?

Jó bőr, meg kell hagyni

A remekül összeállított, ízléses csomagolásból kivéve nem csak a fejhallgató, hanem annak kiegészítői is megadják a csúcskategóriás érzetet. Gondolunk itt az Alcantara szövetből készült, mágneszáras védőtokra is, melynek szépsége talán felülmúlja védelmi funkcióját, de kétségkívül elegáns.

A gumírozott kábelek ugyancsak jól sikerültek. Találunk két (közülük az egyiket 3-gombos, mikrofonos headset modullal is ellátták) 1,3 és egy 5 méter hosszúságú, 3,5 mm-es analóg sztereó Jack csatlakozóban végződő kábelt is. A rövidebb vezetékek mobil felhasználásra remekül megfelelnek, mivel köpenyük könnyen hajlik, mégsem gabalyodik össze.

Maga a P9 Signature nem vitás, igazi szépség, iparművészeti műalkotásként is tekinthetnénk rá, az csak hab a tortán, hogy zenélni is képes. Formavilága ismerős lehet azoknak, akik már láttak B&W fejhallgatót, azonban a kisebb testvéreknél megszokott, különc felfüggesztés és acéldrótos pántrendszer átalakult. Immár nem krómozott rudacskák, hanem kovácsolt alumínium kandikál elő a fejpánt két oldalán. Ez ellipszis alakban veszi körül a tőle elcsatolt hangszórókamrákat. Utóbbit úgy oldották meg, hogy a membránfészek és a fémkeret közé gumihártyát applikáltak, mintha a testet egy trambulinba építették volna. Ez szerintünk önmagában példás elgondolás, amihez foghatóval még csak az AudioQuest NightHawk tesztelésekor találkoztunk, ám a B&W képes volt a gumis felfüggesztést szinte láthatatlanul megoldani.

Természetesen továbbra is megkapjuk azokat az extrákat és sajátosságokat, melyekkel már a kisebb modellek tesztelésekor is találkoztunk. Gondolunk itt a mágnesesen eltávolítható fülpárnákra és a moduláris vezetékre. Utóbbi mai napig B&W sajátosságként említhető, ugyanis a 3,5 milliméteres Jack csatlakozót nem a szokásos módon, a hangszórótest külső szélén kell bedugni, hanem a szivacskarikák eltávolítását követően, a csupasz oldallemezbe vájt kis csatornába.

Ez talán nem is annyira a hangzást, sokkal inkább a letisztultabb megjelenést szolgáló motívum. Mellesleg a fülpárnák levételekor jól látható a 40 mm átmérőjű, kónuszos hangszórókat védő ketrec is, mely koponyacsontunkra nem teljesen merőleges, ugyanis 15 fokos dőlést adtak még hozzá. Így a gyártó szerint, a valódi élethez hasonlóan jóval inkább elölről, nem pedig oldalirányból érkező sztereó hatásban lehet részünk. Minden cég más magyarázatot fűz hozzá, a lényeg az, hogy a fülhöz idomuló hangszóró akusztikai értelemben előnyös.

Említést érdemel a fejpánt és a fülpárnák kárpitanyaga is, melyet az olasz Scabrenta Saffiano bőréből gyártottak. Így a P9 Signature leginkább olyan hatást kelt, mintha felmenői közt egy Maserati műszerfala és egy Prada retikül is szerepelne. Nem tagadjuk, alulöltözöttnek éreztük magunkat, mikor először fejünkre vettük őkelmét.

Komfort

Ahogy egy prémiumkategóriás fejhallgatótól elvárható, a P9 Signature egy pillanatra sem kotyogott, nyikorgott használat közben. Bármennyire is furcsa viszont, nem kényelmesebb, mint kisebb testvére, a P7. Ami azt illeti, szubjektív megítélésünk szerint inkább az utóbbi komfortszintjét preferáltuk, hosszú távon valahogy kellemesebb érzést nyújtott a lágyabb bélésű, fekete báránybőr. A P9 Signature testében több akusztikai korrekció rejtőzik, mint amennyit a laikus elsőre gondolna, ám a hangminőségért eszközölt trükkök némiképp levontak a kényelemből. Gondolunk itt a fülpárnákra, melyek vaskos megjelenésük ellenére, ténylegesen puha réteget alig több, mint 5 mm-ig tartalmaztak. Ettől enyhe feszesség érzet társult a P9 Signature viseléséhez, 413 grammos tömege által pedig, még ha diszkréten is, de minden pillanatban eszünkbe juttatta, hogy épp kobakunkon díszeleg. Komoly érdeklődőknek javasolt, hogy vásárlás előtt 20-30 percig teszteljék, használják a fejhallgatót, mert nagyrészt fejformától is függ, hogy kinek mennyire (vagy mennyire nem) lesz kényelmetlen hosszú távon.

A mérnöki szakértelem más formában viszont igenis megmutatkozott. Például a P9 Signature passzív zajszűrő képessége egészen meggyőző. Nem zárt ki minden hangot, de sok frekvenciát mégis szinte hallhatatlanná tett. Félhangos, szobai környezetben, mérsékelt jelszintű zenehallgatás közben ez különösen hatásos tudott lenni. A csendes szünetekben, számok közti váltásoknál még a fülünkben lüktető vér is hangosnak tűnt, mintha egy csillapított szobába kerültünk volna. Normál szobahőmérsékletben tartózkodva nem volt füllesztő, nem izzasztott a hangszórókamra, ami némileg köszönhető a természetüknél fogva kissé szellőző bőrfelületeknek is.

Meghallgatás

Noha értelemszerűen a felhasználók kis hányada engedhet meg magának ilyen luxusszínvonalú műszaki eszközt, hozzá kell tennünk, hogy a P9 Signature merész vállalkozás, a gyártó részéről is. Főleg azért, mert zárt fejhallgatóból keveset találni az audiofil kategóriában, túl a 200 000 forintos határon. Mindazonáltal a korábbi termékekkel ellentétben, e típust már nem illette "mobil hifi" jelzővel a cég. Főleg azért, mert afféle hibridet, otthon és utazás közben egyaránt alkalmazható eszközt hoztak létre. Nem kell feltétlenül bivaly elektronika hozzá, mivel tesztalanyunk impedanciája mindössze 22 Ohm. Mint kiderült, egy iPhone is képes bőségesen elég hangnyomást kisajtolni belőle. Viszont a nejlonnal csillapított, érzékeny membrán, melynek frekvencia-átvitelét 2 Hz és 30 kHz között határozták meg, hálásan reagál, ha komolyabb DAC kimenetéről szólaltatjuk meg. Referenciaként használt GT40 USB DA konverterünk bevetésével utóbbi azon nyomban be is bizonyosodott. A P9 Signature képes audiofil közlésmódra, de ahhoz rendszerelemként, és nem önálló csodaszerként kell rá tekinteni. Fontos a telefonon/számítógépen tárolt zenéink, filmjeink minősége és a jelfeldolgozást végző elektronika színvonala is. Mindezt rengetegszer megemlítettük korábbi cikkeinkben is, de az ismétlés nem árt. Most pedig következzen néhány konkrét cím azokból a számokból, melyeket alapos bejáratás után meghallgattunk tesztalanyunkon:

Cassandra Wilson - Red Guitar (96 kHz/24 bit)

Az énekhang kiélezetten, középre torlódva jelent meg. A háttérben játszó zenészek szépen kirajzolódtak, mindegyiküket el lehetett különíteni egymástól. A komplett szám érzete kimért volt, a basszusokat zárt rendszer ellenére rendkívül fegyelmezetten, mértékkel kezelte a P9. A tangóharmonika, rumbatök és akusztikus gitár együttesen kissé szigorú képet festett. Elképzelhető, hogy a GT40-nél lágyabb karakterű, esetleg csöves elektronika segítene ezt a fajta keménységet kicsit lágyítani.

Sting - Down, Down, Down

A közkedvelt zenész és énekes legfrissebb albuma remekül vegyítette a klasszikus Police motívumokat a mai, populáris hangzással. Azzal, hogy kicsit élénkebb, izgalmasabb műsort kaphatott, számottevően lelkesebbé vált a P9. Kis hangerőn lenyűgöző dinamikával kezelte az ütős hangszereket és az éneket is. Noha továbbra sem éreztük túlzónak vagy ömlengőnek basszusait, valahogy fizikai jelenléttel volt képes mutatni a lábdob hullámait. Sok esetben azt hittük, hogy valami rajtunk kívül, a szobában dobog (mintha a szomszéd falán dörömböltek volna), holott ezek a realisztikus lökések mind a füles membránjából születtek. Ügyesen játszott a térrel és a dinamikával is, ezért sok esetben valódinak, élethűnek tűnt az előadás.

Yuya Wang - Piano concerto in G major, M. 83: III. Presto

Kíváncsian váltottunk át nagyzenekari, szimfonikus műfajokra, és e téren sem vallott szégyent a P9. Jól állt neki, hogy száraz és naturalisztikus stílusban ábrázolta a középső frekvenciákat. Talán mi kényelmesedtünk el a sok divatfejhallgatós teszttől, de napokig tartó járatás után is valahogy túl közvetlennek tűntek a felső frekvenciák. Nem voltak bántóak, de valahogy extra lelkesség érződött bennük. Zárt fejhallgatóhoz képest remek mélységet és irányítottságot kaptunk. A sztereó teret nem tituláltuk volna hangfal jellegűnek, épp ellenkezőleg. Azt az intim és szoros kapcsolatot kaptuk, amit többnyire zárt fejhallgatóknál már tapasztaltunk.

A P9 fürge, precíz és több szempontból is kihegyezett fejhallgató. A rengeteg pozitívum mellett hangot kell adnunk némi kritizáló véleménynek is. Talán a zárt kialakítás vagy a sík falú párnák, mindenesetre valamelyikük egyfajta kamra-érzetet keltett. Emiatt egyes részletek (beleértve az énekhangokat) akkor is térbelinek, picit zengőnek tűntek, amikor elvileg a fejünkben, holografikus tisztasággal, mindenféle térhatástól mentesen kellett volna felépülniük. Ettől még nem romlott el a részletek tisztasága (lehet, hogy sokan ezt észre sem fogják venni, csak azok, akik hozzánk hasonlóan megszokták a nagyobb membrános nyitott rendszereket), de a sajátos hatás megbélyegezte a P9 hangját.

Záró gondolatok

A P9 Signature szemgyönyörködtető, luxusszínvonalú küllemben testesíti meg azt a hangot, amit Bowers & Wilkins fejhallgatótól még valóban nem kaptunk meg. Mindazonáltal ahhoz, hogy mindent kihozzunk belőle, hasonlóan komoly, lehetőleg meleg karakterű elektronikára is szükség lesz. Telefonról is szépen szólt, de túlzott érzékenysége nem tudta leplezni a veszteségesen tömörített felvételeket. Így nem minden tekintetben nevezhető univerzálisnak a P9, a kényelemre és kellemes hangra törekvők szerintünk jobban járnak, ha a P7-et választják. Nem csak az említett adottságok, hanem az ár miatt is. Becsületes a cég törekvése az audiofil kategória felé, de a P9 Signature egyedi módon tálalja a finom hangzást, mint ahogy egy életérzést közvetítő Jaguar vagy Maserati sem összetévesztendő a versenypályára optimalizált, ténylegesen fókuszált teljesítményű, rendszámtábla nélküli gépekkel.

1 2

Következő oldal >