Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Astell&Kern Diana fülhallgató teszt
Hárman párban
2019. február 22., péntek, 15:30
AstellKern AstellandKern audio hifi fülhallgató hifi fülhallgató AK fülhallgató fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató Astell Kern fülhallgató teszt
A Billie Jean felnyitotta a Jerry Harvey Audio illetékesei szemét, rájöttek, hogy megfizethető(bb) fülhallgatók terén is képesek kiteljesedni. Sőt, ez a számukra új kategória sok tanulsággal szolgált, melynek hatására úgy döntöttek, hogy újabb termékkel töltik be az ultra high end egzotikumok és a professzionális fülmonitorok közti rést. Így született meg a Diana, egy fülhallgató, melynek képességeiről nem könnyű szavakban nyilatkozni, de még nehezebb volt a forgalmazónak visszaadni.
High end, de mennyire?
A fej- és fülhallgatós piac alapos felpezsdülése óta napról napra egyre nehezebb definiálni a 200/300/500 ezer forintos, stb. kategóriákat. A választék egyre bővül, javul, drágul. A Diana épp úgy, mint a Billie Jean, a Jerry Harvey Audio és az Astell&Kern együttműködésének gyümölcse. Nem titok, hogy elsősorban a koreai cég hordozható zenelejátszói (DAP) mellé szánják.
A fülhallgató külleme és ergonómiája valóban új, a benne lévő technológia azonban a Jerry Harvey Audio szokásos siker-receptjén alapul. Háromutas rendszerű, különálló BA hangszórókat alkalmaz a mély, közép és magas frekvenciák visszaadására. A parányi lengőnyelves kamrákból kivezető csövek hosszúságai eltérők. Ez a gyártó saját szabadalmát képező, fáziskorrekcióra szolgáló Freqphase/Timephase technológiájának lényege.
Hova lehetne tehát helyezni a Dianát, ha a nála még sokkal drágább (pl. Rosie vagy LaylaII) füleseket is figyelembe vesszük? Talán felesleges más termékekkel összeméricskélni. Első körben elég figyelembe venni mindazt, amit a gyártó nyújt kb. 250 000 Ft-ért cserébe.
Küllem
A Diana hangszórókamrái meglepően kicsik és könnyűek ahhoz képest, hogy három BA egységnek nyújtanak otthont. A teljes egészében alumínium kapszulákat CNC maróval formálták, a külső oldalt pirosra festették, a belső oldalhoz nem nyúltak. Érdekesség, hogy míg a JH Audio korábbi, általunk ismert IEM rendszerei egyetlen (öntött, mart vagy 3D nyomtatott) kapszulába épültek, addig a Diana két jól látható oldalból áll, amelyeket apró csavar fog össze. Feltételezhető, hogy ez a felépítés segítette a gyártási költség csökkentését is.
A kábel moduláris, tehát kihúzható a hangszórókamrából. Mindössze egy kettős tűs csatlakozó tartja az alumínium házban, ám meglepően nehéz kihúzni abból. Remélhetőleg nem is kell gyakran cserélgetni a mellesleg elsőosztályú kábelt, amely az Oriveti New Primacy 8-szálas hibrid vezetéke óta ismét egy minden elismerésünket kivívó darab. A fonás és a gumírozott köpeny minősége elsőosztályú. Többször vastagabb bármelyik átlagos fülhallgató kábelénél, ami dicséretes, mert így legalább sejthető, hogy nem a silány vezető mennyiség/minőség képez szűk keresztmetszetet. Hab lett volna a tortán, hogyha a forráseszközbe csatlakozó 2,5 mm-es szimmetrikus Jack dugót kisebbre és L-alakúra formálják, így ugyanis nem minden nadrágzsebben lesz biztonságban. Jár a kábelhez egy toldó is, melynek végén a hagyományos 3,5 mm-es sztereó Jack dugó már pipa végződésű.
Használat közben
A sokhangszórós rendszerű Layla II és Rosie hallójárati fülmonitorok esetében sokaknak gondot okozhatott a méret. A jókora kamrák már sietős gyaloglástól is könnyen kimozdulhattak, sapkát rájuk húzni pedig esélytelennek tűnt. A Diana sokkal kisebb, ezáltal nem csak ülve, hanem sétálva is használható.
Próbaképpen a gyárilag mellékelt, gumis illesztékkel is használtuk kb. 5 percig, de a mindennapok során Comply párnával használtuk. A leendő tulajdonosoknak is javasoljuk a szivacsos illeszték utólagos beszerzését, mert hozzátesz a stabilitáshoz, kényelemhez, zajszűréshez. A Diana alapjában véve is jó kényelmet nyújt, horgos támasztékának köszönhetően pedig hatékonyan megkapaszkodik a fülben. A vaskos kábel velejárója, hogy gyalogláskor, ha a felsőtestnek ütközik, akkor kicsit hallhatóvá válhat zenehallgatás közben is.
A tesztelés Astell&Kern SR15 hordozható zenelejátszóval történt. Kb. 3 napig tartó folyamatos járatás után kezdődött el a Diana hangjának alaposabb elemzése. Nem csak az unalomig ismert referencia számlistát, hanem a memóriakártyánk bugyraiból előkerült legkülönfélébb előadókat (pl. Thievery Corporation, Joe Satriani, Feed Me) és stílusokat is rábíztuk egy-egy több mint háromórás vonatút alkalmával.
Hangminőség
A Diana impedanciája mindössze 18 Ohm, ezáltal szinte bármilyen mobileszköz könnyen meghajtaná. Ehhez a kategóriához azonban elengedhetetlen a referencia tudású DAC és fejhallgató erősítő áramkör. A Jerry Harvey Audio termékeit ahányszor teszteltük, mindig váratlan felbontásukkal okoztak meglepetést. A Diana sem képez kivételt. Elméletileg a Billie Jean ihlette a Diana születését, de a két füles lényegesen eltérő karaktert nyújt. A Diana közvetlenebb, nyíltabb, magával ragadóbb.
A háromutas BA rendszer hangszóróit egyáltalán nem éreztük elkülönülve. Rendkívül egybekovácsolt frekvencia spektrumot kaptunk olyan intimitással és egységességgel, amelyet dinamikus hangszórót használó fülhallgatóknál mai napig még nem tapasztaltunk. A példaértékű integráció segített a figyelem teljes mértékű zenére irányításában. Garantált, hogy a hallgató folyamatosan felfedezzen korábban rejtve hagyott, alkalmanként előbukkanó részleteket a zenében.
A legtöbbet értelemszerűen akkor nyújtja a Diana, ha legalább CD minőségű fájlokat szólaltat meg. Viszont még a 44 kHz/16 bites folyamoknál is a vártnál nagyobb határozottság, árnyalás, egyszóval felbontás figyelhető meg. Olyan rétegek, amelyeket korábban összefüggőnek gondoltunk, ennél a fülhallgatónál teljesen elkülönültek egymástól. Ezáltal aki korábban nem kedvelte pl. a klasszikus zenét, az lehet, hogy a Diana által megszereti majd, mert annyira képes a teret, a mozgást és a dinamikát új szintre helyezni.
A lágy, csendes bevezetőknél zavaróan meleg és ködös a Diana hangmezője. Mindezt azonban csak addig a pillanatig lehet érezni, amíg a hangszerek el nem kezdenek komolyabban szólni. Ahogy picit is beindul pl. Strauss - Don Juan c. számában, megismerhetjük a zeneszerző gondolkodását, átérezhetjük a játékosságát és könnyedségét, mindazt, amit a zenébe bele akart tenni. Persze egy sokkal olcsóbb fülhallgatóval is lehet szimfonikus zenét hallgatni. Aki viszont a Diana által közvetített információt kapja, annak érthetővé válik, hogy a finom hangszeres zene intimebb, aprólékosabb, jobban kidolgozott reprodukciója teljesen más élményé.
A Diana nagyon könnyen ragadja meg hallgatója figyelmét, ezáltal a hallgatását abbahagyni is nehéz. Akusztikus daraboknál (pl. Antoine Dufour - Reality) könnyen olyan hatás érhető el, mintha a hangszer saját fejünkben szólalna meg. A csupasz, megfogott részletek ugyanígy érzékelhetők elektromos gitárnál is és magunk dönthetjük el, hogy az árnyalt, zengő gitárjátékot, vagy a háttérben úszó szájharmonikát figyeljük. Yuja Wang - The Berlin Recital c. lemezét hallgatva egyetlen egy hangszer, a zongora volt képes egyik pillanatban kegyetlenül száraz, a másikban simogatóan selymes lenni.
Végszó
Ahogy fentebb is írtuk, azok tudják igazán kamatoztatni a Diana képességeit, akik rendelkeznek Astell&Kern (vagy hasonló kategóriájú) DAP/DAC készülékkel. Legfőbb előnye, hogy nem úgy szól, mint egy fülhallgató. Zenét közvetít vegytisztán, mérhetetlen mennyiségű árnyalattal és sebességgel. A példaértékű hangot és a hozzá társuló körítést ezúttal is meg kell fizetni. Akik viszont zene ínyencnek vallják magukat, vélhetőleg örömmel viszik magukkal mindenhova ezt a fülest, hiszen a sokszor drágább high end hifi rendszerek transzparens, meditatív zeneiségét adja meg tenyérnyi méretben. Ha valaki tehát sokat utazik, és minőségi zenéket gyűjt, annak csak ajánlani tudjuk az Astell&Kern Diana kipróbálását.
