ADL H128 hifi fejhallgató teszt

Éljen a zárt osztály!

2016. október 12., szerda, 14:30

ADL Furutech audio hifi fejhallgató ADL fejhallgató Furutech fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt Alpha Design Labs hifi fejhallgató teszt ADL fejhallgató teszt

Három éve, a Furutech multimédiás törekvéseit önálló márkaként összefoglaló ADL bemutatta első fejhallgatóját, a H118-at. Felmutatott okos tervezői megoldást, ám hangja egyesek számára túlságosan ködös, basszus-orientált lett, emellett komfortszintje is megosztotta szerkesztőségünket. A H128 teljesen új hangszóróval és átalakított fejpánttal rendelkezik. Ez a két apró, de számottevő fejlesztés teljesen megváltoztatta a végeredményt.

Pozitív változások

Az ADL (Alpha Design Labs) minden termékével a modern felfogású zenekedvelőket célozza meg. Ennél fogva náluk slágertémának számítanak az USB DAC-ok, illetve mobileszközökhöz szánt, ún. tuning kábelek is. Egy fejhallgatót (H118), majd egy fülhallgatót (EH008) gyártottak nem is olyan régen, melyekről mi is írtunk már.

Mai cikkünk szereplője, a H118 alapjaira épül, viszont árban és minőségben is felülmúlja, tehát a H128 az ADL új zászlóshajója. Korábban az ellenkező folyamatot szoktuk meg (napvilágot lát egy csúcsmodell, majd annak leegyszerűsített változatai következnek), de úgy tűnik, hogy a szűk kínálatú cégek inkább az árral szemben, egyre feljebb és feljebb merészkednek.

A H128-on alkalmazott változások csak pozitívak. Például három színben (ezüst-barna, ezüst-fekete, fekete-kék) is megvásárolható, és összességében elegánsabb hatást kelt, mint a H118. Fejpántját teljesen átalakították. Meglehetősen vaskos, alumínium betétet tartalmazó idom köti össze a jobb- és baloldalt, mely nem az otthoni hifi fülesek légiességét, inkább a stúdió környezetbe szánt igáslovak robusztus jellegét sugallja. A Triform nevű hangszórókamra első ránézésre groteszk alkotás. Különféle szögekből viszont egyértelműen látszik, hogy szinte minden irányból igyekszik a fülhöz irányítani a benne lévő hangszóró hullámait.

Apropó, a membrán is teljesen új fejlesztés, finomhangolása a Furutech mérnökeinek és további japán audio kritikusok beavatásával történt. A gyártó honlapján leírtak szerint természetesebb hangot nyújt, mint a H118, ugyanakkor dinamikailag is tovább fejlődött.

A H128, ellentétben kisebb testvérével, nem összecsukható. Kb. 85 fokban kihajthatók a kamrái, és így, lapjára nyitva tehetjük a gyárilag mellékelt, masszív védőtokba. Ha már szóba hoztuk a kiegészítőket, említést érdemel a 3 méteres sztenderd kábellel helyettesíthető, 1,3 m hosszú iHP-35X vezeték. Utóbbi önmagában egy 25 000 Ft-os tétel lenne, Furutech minőséget képvisel, így minden tekintetben makulátlan. Nem gabalyodik, a csatlakozófeje teljesen fém, szóval példaértékű.

Egy viszonylagos előny

140-150 ezer forintos ára miatt a H128 olyan vetélytársak közé próbál beférkőzni, mint a Beyerdynamic T 90, az AKG Q701 vagy az általunk is referenciaként használt Sennheiser HD 600. Ezek nem gagyi fejhallgatók, sőt, nem egyre közülük lelkifurdalás nélkül aggattunk Ajánlott vétel cédulát. Csakhogy van egy kis bökkenő. Az imént felsorolt konkurensek ugyanis mind nyitott rendszerűek. Bizony, a szellőző membrán kritérium, hiszen a szabadon lélegző struktúra nyitottabb, levegősebb hangszínpadot eredményez.

A H128 pedig zárt. Ezáltal talán (jobban mondva biztos) nem fog olyan lazán kitárt térhatást nyújtani, mint a nyitott fejhallgatók többsége, viszont csukott kamrájának köszönhetően rengeteg olyan szituációban megállja a helyét, amelyekben vetélytársai alkalmatlanok. Teljesen mindegy, hogy az ingaóra kattog a háttérben, a klíma zúg, munkatársaink vagy családtagjaink beszélgetnek - ha bármilyen külső hanghatás beúszik a dobhártyánkba, akkor onnan kezdve nem lehet kizárólag a zenére koncentrálni. Eddig nem is bonyolult, ugye?

Használat közben

Tesztalanyunk, mivel fül köré fekvő kialakítású, méretét tekintve viszonylag testes, de ormótlannak még nem neveznénk. Mivel párnái azonosak a H118-on látottakkal, csak ismételni tudjuk, hogy kisebb fülűek akár szemüveggel is nyugodtan használhatják, nyári napokon viszont a műbőr izzasztó.

Az oldalirányból érkező nyomóerőt napokig szokni kellett. Először kifejezetten zavaró volt a fejünkre cuppanó mechanika, végül ravasz trükkhöz folyamodtunk. A pántot enyhén visszahajlítottuk néhány ponton. Ettől határozottan javult a kényelem, ugyanakkor a stabilitás és a zajszűrés cseppet sem romlott. Az előbbi procedúrát vizuálisan szemléltetjük a cikk végén lévő videóban is. (Fontos: az imént leírt trükk a H118-nál nem alkalmazható, mert annak betétje nem fémből, hanem műanyagból készült!)

Bárhogy ráztuk fejünket, szinte képtelenség volt lepottyantani a fülest. Az otthonra optimalizált konkurensek nagy része szándékosan kicsit lazán fekszik a fejre, ezért pl. az első Metallica szólónál, ha bólogatni kezdünk, leesnek. Ilyen szempontból metál-barát típus a H128, akár ugrálhattunk is vele.

Hangminőség

Évek óta használunk GT40 USB DAC-ot, így nem volt kérdés, hogy mivel teszteljük a H128-at. 68 Ohm impedanciája nem jelent kihívást lényegében semminek, egy iPhone kimenetéről is simán táncra perdül. Mivel azonban nem mobil felhasználásra szánták, hanem a számítógépes felhasználók szférájába, mi is a monitor előtt ülve kezdtük járatni. Tesztfelvételeinket JRiver zenelejátszó programban indítottuk el, ezen kívül persze iPhone-ra dugva, illetve YouTube videókkal is kipróbáltuk, csak hogy halljuk, mit produkál fájdalmasan átlagos nyersanyagokkal a H128. Konklúzió: rosszabb minőségű fájlokkal is szépen szól, de aki többnyire tömörített forrást hallgat, annak értelmetlen beruházás. Egy ilyen fülessel hifizni kell.

A merevített fejpánt, a Triform fülkamra és a szokatlanul szűk párnanyílás, érintésre és látványra talán nem magyarázzák meg a H128 kiváltságát. Ahhoz, hogy utóbbit megkapjuk, meg kell szólaltatni. Ekkor jön létre egy érzet, ami a hangminőségtől teljesen független, mégis érdemes beszélnünk róla, illetve tanácsos személyesen is kipróbálni. A lehető legpozitívabb értelemben ez a leginkább fülhallgató-szerű élményt nyújtó fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk. Miután sikerült úgymond betörni, és a nyomóerőn lazítani, ráérősebben elmerülhettünk abban az egyedi üregben, amit a H128 minden egyes alkalommal kialakított, a lejátszott zene vagy videó hangzásától függetlenül. Elhitette velünk, hogy egyedül vagyunk, elzárkózva valahova, egy hang-orientált dimenzióba.

Sokszor előfordul, hogy munka, cikkírás közben is járatjuk, teszteljük a nálunk vendégeskedő készülékeket. A H128-at 30 %-nál hangosabban nem volt értelme használni, máskülönben elvonta figyelmünket a monitorról, egyszerűen interakcióba lépett az érzékszerveinkkel. Ennyit számít, hogy a hanghullámok kontrolláltan hatnak az agyra. Ez a tulajdonság különösen hasznos lehet azoknak, akik zenehallgatásnál tényleg fókuszáltan akarják fogadni a megszólaltatott információt, minden más kizárásával.

A kapszulák nem engedték semerre szökni a membrán által keltett hullámokat, egyből a fülünkbe folyt minden részlet. Ugyanakkor a vastag párnák csillapító elemként hatottak a komplett szerkezetre és a külvilág zajára is. Így pszichikailag teljesen el tudtunk szakadni a minket övező valóságtól épp úgy, mint a csúcskategóriás, hallójáratba illeszkedő fülhallgatók esetében. A H128 viszont (ellentétben a parányi fülesekkel) kellően nagy hangszórót tartalmaz ahhoz, hogy szükség esetén robusztus, masszív hullámokat is képes legyen megszólaltatni.

Ezzel el is érkeztünk egy másik érdekes tulajdonságához, ami nevezetesen a dinamika. Furfangos módon mindig pont annyi feszültséget tudott becsempészni zenéinkbe a H128, amennyit az adott műfaj megkívánt. Vagy csak ügyesen el tudta hitetni, hogy nekünk ez a basszus mennyiség szükséges? Jó kérdés. Mindenesetre igen, a dinamikát illetően érezni lehetett a fülest, mint a zenefájl és a dobhártya közti technikai hidat, de nem vetette el a sulykot, nem állt neki ész nélkül feldíszíteni minden impulzust. Az elektromos gitár könnyedén, szabadságérzettel zengett annak ellenére, hogy nem tudott szétterjedni a levegőben. Eközben a lábdob, basszusgitár izmosan közbelépett, hogy jóleső, vaskos nehézséget adjon, de dühöngés nélkül. Patikamérlegen adagolt ütemeket kaptunk, pontosan azzal a kis extra energikussággal és határozottsággal, amit a nyitott fejhallgatók általában elhanyagolnak, az elektronikus és rock stílusok rajongói viszont követelnek.

A hangszínpad zárt fejhallgatóhoz mérten szűk és intim, viszont az irányítottság és a sebesség kiváló volt. A H128 új hangszórója végre utolérte a hozzá hasonlóan árazott konkurenseket és nem kellett függönnyel elvont, félszeg kullogásként elkönyvelnünk a lábdobot, elektromos gitárt, illetve bármilyen hirtelen hangeffektust. Fenn tudott tartani egy kis frissességérzetet, spontaneitást. Mindez kiegészült a fentebb ecsetelt, fegyelmezett, de pici adrenalinnal átitatott dinamizmussal, illetve a fülbemászó, nem túl harsány magas frekvenciákkal és laza, könnyed közepekkel. A H128 újszerű karaktert prezentált nekünk, szokatlan, mégis jóleső bezártsággal.

Végszó

Időre volt szükség ahhoz, hogy beérjen a hangja. Továbbá a párnáknak is kellett 1-2 hét, hogy megpuhuljanak, illetve a fejpánt finom hajlítását követően tudtuk megszűntetni az eleinte kellemetlen satu-effektust. Ezután viszont kiderült, hogy az ADL csapata remek munkát végzett. A H128 talán nem minden téren tökéletes, de a zárt rendszerek között kiemelkedő produkciót nyújt. Javasolt meghallgatni azoknak, akik zajos környezetben szeretnének kikapcsolódni, és vadabbtól a szelídebbig minden zenét hallgatnak.

1 2

Következő oldal >