AudioQuest sztereó interkonnekt kábelek teszt

2012. március 26., hétfő, 13:55

AudioQuest AudioQuest kábel interconnect interkonnekt sztereó hifi RCA kábel audio kábel hifi kábel kábel kábel teszt

AudioQuest Big Sur

E típus két jellemzője miatt mondható "jobbnak" a Golden Gate-nél: egyrészt, belül a kisebb tesó magjának továbbfejlesztett, PSC+ változata húzódik, másrészt a "lila réz"-re keresztelt csatlakozófejen nem találni forrasztás okozta szennyeződést, ami további torzítás csökkentést eredményez. Csatlakozófejének burkolata ugyanúgy fém, viszont nem hivalkodó vörös, hanem kellemes kávébarna színben díszeleg, ezzel megegyező mintát fontak a köpeny felületébe is.

AudioQuest Sydney

Az ausztrál fővárosban található, Syndey Harbour Bridge-ről elnevezett összekötő kábel tesztalanyaink legnagyobbika, ami nem csak struktúrájában, de árcímkéjén is megmutatkozik: a másfél méteres változatért még a tengerentúlon is kétszáz dolcsit kérnek (kb. 45000 Ft). Cserébe itt már nem hab, hanem polietilénből készült légcsövek ölelik körbe a vezetőt, a köpeny pedig nem egyszerű fémanyagot, hanem egy háromrétegű, karbon alapú szigetelőrendszert tartalmaz. Most, hogy túl vagyunk a nyers adatokon, ideje rátérni a gyakorlati tapasztalatokra.

Hidak próbája

Az Evergreen metálzöld csatlakozófejének megfelelő helyre biggyesztése után nem volt mit tenni, mint beizzítani az erősítőt és lenyomni a CD-lejátszó indítógombját. Sarah K. produkciója szinte azonnal nyakunkba zúdít jó pár hangszert és a művésznő mézédes hangját, amiből talán kicsit többet is ad az AudioQuest belépőszintű vezetéke, a zenészek eleinte bátran elénk törnek, de ének közben alig hallani őket, néha előbukkannak a sötétből, majd újra visszasüllyednek. Emlékeim szerint, ahol elvileg hárfahúrok pendültek, gitárhúrok rezzentek, ott most monogám, kellemesen lágy akusztikus lüktetést hallani, az énekesnő összefüggő síkban próbál mindenki mást felülmúlni a stúdióban. Tehát az Evergreen által közvetített dinamikatartomány a vártnál kisebbre sikerült, de ami számunkra még érdekesebbnek tűnt; az a tér markáns szeparációja. Az AT-1 hangsugárzók igen szerényen szórták a hangokat, középtájra csekély mértékű hanghatások kerültek, ami e felvétel sztereó képéhez képest különösnek tűnt. Az Evergreen után komoly előrelépést jelentett Golden Gate-névre keresztelt, rubintvörös testvére.

A Golden Gate által rendszerünk konkrétan megtáltosodott, alapvetően jobb karakterisztikája az első másodpercekben megmutatkozott. Már a kezdő negyedben induló gitárpengetésből is lényegesen több basszus árad, s csak most tűnik fel, mennyire harsánynak tűnt Sarah K. az Evergreen esetében. Nem csak a mély, hanem a magastartomány is finomodott, az énekes pedig végre nem akarta elnyomni zenésztársait, szépen elvonult középre... mivel a Golden Gate már jól érzékelhető hangszínpadot mutat. Az összes hangszer nem csak pozícionáltabb, hanem részletgazdagabb is, jóval több lecsengéssel találkozni, ahogy csilingel a triangulum, búgnak a húrok stb. Az AudioQuest vörösfejű zsinórjától természetesen többet vártunk kisebbik társához képest, de nem ilyen nagy léptékben. Jól megragadja a fontos motívumokat és ügyesen elénk tárja azokat, egyedül az énekhangban fellépő, apró magas hangkiemelést tituláltuk "oda nem illőnek", persze kérdéses, hogy ez más rendszeren, más hallgatónak fel fog-e tűnni egyáltalán.

Újabb szintet léptünk a Big Sur bekötésekor, lényegesen komolyabb térérzetet sikerült elérni. Ekkor tűnt fel, hogy egészen idáig olyan hatást keltett bennünk a rendszer, mint ha szűk stúdióban, nem pedig 40 négyzetméteres lakószobában ücsörögnénk. A kávébarna zsinór alkalmazásával az énekhang kellemesebb tónust öltött, jobban középre irányult, a hangszerek pedig rendeltetésüknek megfelelően, mindvégig érezhetően, finoman szólaltak meg, eddig észre sem vettük például a gitár folyamatos, trükköző játékát. A sztereó színpad nagyobb méreteket öltött, végre nem éreztem szándékosan hangfalból irányulónak a hangot, hanem a 4-5 méter széles szobát meghazudtoló távolságokból is érzékelni lehetett xilofonok, húrok effektjeit. A Big Sur-nek sikerült markánsan belecsippentenie az audiofil világba.

Ha nem is múlta felül az Evergreen és Golden Gate közti eltéréseket, mégis új dimenziót tárt elénk az AudioQuest Syndney kábel. Akár polietilén légcsövei, akár a karbon miatt, de ő csikarta ki a legtöbbet tesztkonfigurációnkból, valamennyi tartományban kontrolláltabbnak hatott mindhárom testvére után. Az eddigi színezettségek eltűntek a magas- és középtartományból, sterilen, tisztán, fülkápráztató részletezettséggel bukkantak elő olyan részletek, ahogy a gitáros keze megcsúszik a hangszer nyakán, de olykor még a hangszer testének apró reccsenéseire is felfigyeltünk. A Sydney segítségével elértünk arra a szintre, ahol tényleg élő hang keletkezik, mi pedig csak ülünk, könnyen eltévedve a zenében, felborult realitás-érzettel. Nem a zenét hallgattuk immár, hanem a zenészeket, Sarah K. éneke szőnyegtől plafonig bevont minden objektumot. Visszafelé haladva sikerült leginkább megfogalmazni a kisebb típusok jellemét - elvégre a Sydney után nem okozott nehézséget a legapróbb ?hibák? felfedése sem. Konkrétan az Evergreen-hez érve munkatársam már-már feltételezni merte, hogy Sarah K. valójában férfi, olyan szinten megváltozott az orgánuma, és ami a legérdekesebb, hogy ez egy másfél méteres "madzagnak" köszönhető.

Tanulság

E teszt egyértelműen igazolja a hifi kábelek közti különbségeket, eltérések mindig vannak. Ezért nem érdemes spórolnunk, ha komponenseink közé kívánunk ?hidat? kötni, ugyanakkor tanácsos ésszerű határokon belül mozogni. Az optimális teljesítmény eléréséhez bőven elegendő, ha rendszerünk teljes összegének legfeljebb 10-15 százalékát fordítjuk vezetékekre, e határ fölött nem garantált hangminőségbeli növekedés. Amennyiben belépőszintű sztereó készülékekhez, DVD-lejátszó vagy játékkonzol közé keresünk összekötő vezetéket, jó választás lehet az Evergreen sötétzöld zsinórja. Közép- és felsőkategóriás rendszerekhez nyugodt szívvel ajánljuk a Golden Gate ill. Big Sur típusokat, jól elszórakoztatják a hallgatót, megfelelően definiált basszusokkal, tarka közepekkel és kristálytiszta magashangokkal. A Sydney esetében felesleges különféle frekvenciatartományokra kitérni, általa már úgymond egységben élvezhetjük a felvételeket, persze ehhez szükségünk lesz egy, a kábel tudásával harmonizáló, csúcskategóriás rendszerre.

< Előző oldal

1 2 3

Következő oldal >