AudioQuest Meteor teszt: egy új réz-ezüst hibrid hangfalkábel
Földönkívüliek támadása
2011. október 10., hétfő, 10:30
AudioQuest AudioQuest kábel Meteor Mont Blanc Volcano DBS hangfalkábel kábel audio kábel hifi kábel kábel teszt
Egy esős szeptemberi délelőtt, két pár fül, három óra, négy tesztlemez, öt pár kábel. Minden feltétel adott egy kábel tesztre. Ezúttal az AudioQuest jelenleg elérhető három csúcs hangfal kábelét hoztam el kipróbálni. Szerencsére most autóval mentem el a kábelekért a KáCsa Audióhoz, mert a három méteres kábelpárok BKV-n szállításához, méretük és súlyuk miatt egy piaci gurulós bevásárló kocsi kellene, olyanom meg nincs. Bár láttam kivételeket, de a high-end audió világában nem lepődik meg az ember, ha erőmű kábelezésére is alkalmas vastagságú kábelekkel találkozik. Az AudioQuest kábelei sem állnak ettől messze.
Jelenleg az AudioQuest réz Mont Blanc és Volcano kábelek kaphatóak az ?Earth Feature? sorozatban, ami talán a ?Föld jellemzői?-ként fordítható magyarra. Mindenesetre a lényeg, hogy a kábelek földi vonatkozású nevet viselnek. Az AudioQuest azonban úgy gondolta, hogy nincs megállás: muszáj kilépni szűkös otthonunkból és az új sorozatát már a Földön kívüli nevekkel látta el, így az új réz-ezüst hibrid hangfalkábel a Meteor nevet kapta. Egyébként szintén a földönkívüli sorozat része a Wild Blue Yonder összekötő kábel (akinek nem mond semmit a név, a Wikipedián megtalálja a WBY bolygó történetét).
A kábelgyártók abban általában megegyeznek, hogy minél tisztább, szerkezetileg minél inkább homogén vezetők jobb hangzást eredményeznek. Abban már azonban már nem, hogy ezt hogyan lehet elérni. Egyes gyártók a tisztaságot a már fogalommá vált ?kilencesek? számával hangsúlyozzák, vagyis ?6 kilences? (6N) tisztaságú réz 99,999999%-ban réz és fennmaradó mennyiségben szennyeződés. Mások a kristályszerkezetet emelik ki és monokristályos vezetőkre esküsznek, ahol egy átlagos kristályméret 125 méter, így az elektronoknak nem kell kristályfalakkal küzdeniük. Vannak, akik hosszú évekig pihentetik a vezetőket mielőtt kábel lesz belőlük, mások mélyhűtik szintén a kristályszerkezet helyreállítása végett. Az AudioQuest arra esküszik, hogy a tükörsima vezető felület mindennél fontosabb, hiszen a vezető csak egy sínként viselkedik az elektromos és mágneses terek részére, amelyek ráadásul a vezetőn kívül helyezkednek el. Most is emlékszem arra, hogy ez engem mennyire lenyűgözött, mikor az egyetemen elméleti elektrodinamika órán hosszú képletekkel ezt levezettük. A professzor azt mondta, hogy úgy kell elképzelni, hogy az energia, amit az elektromágneses erő képvisel a vezetőn kívül (vagyis a szigetelőben) halad, de vezető mondja meg neki, hogy merre. Az Audioquest mérnökei sajnos nem voltak a padtársaim, de ők sem a büfében voltak, amikor ez elhangzott. Így az AudioQuest közép-kategóriás kábeleitől felfele minden vezető vagy Perfect Surface Copper (PSC) vagy Perfect Surface Silver (PSS), így természetesen a tesztben szereplő három kábel vezetőjének anyaga is ilyen tökéletes felszínű réz vagy ezüst.
A kiváló anyagminőséget leszámítva a kábelgyártók ugyanakkor igen sok irányzatot képviselnek a vezetők geometriáját, a szigetelő anyagokat, vagy akár a csatlakozókat tekintve. Az AudioQuest híve a tömör vezetőknek külön-külön szigetelve, ettől csak a legolcsóbb kábeleiben tér el. Ráadásul ezekben a hangfalkábelekben több különböző vastagságú vezetőket használnak. A vezető átmérője meghatározza a kábel hangkarakterét, így több különböző méretű vezetőt használva elkerülhető, hogy túlzottan érvényesüljön egy adott hangkarakter. Ezt Spread Spectrum Technology-nak (SST) nevezi az AQ.
Szigetelő anyagként pedig nem a sok gyártó által választott és kiváló szigetelő tulajdonsággal rendelkező teflont használják, hanem éppen ellenkezőleg, a vezető pár negatív felén egy elektromosságot gyengén vezető szén atomokkal kevert polietilént. Ez a szigetelés, mondja az AudioQuest, elnyeli a rádióhullámok zavaró magas frekvenciáit és nem jutnak vissza az erősítőig. Lényegében ugyanezen az elven ? bár más anyagokat használva ? szűri ki a Lessloss tápkábel a rádiófrekvenciás zavarokat.
Végezetül, nem meglepő, hogy ezek is fel vannak szerelve a már többször bemutatott Dielectric-Bias System (DBS) elnevezésű normál elemmel működő, a szigetelőt polarizáló egységgel, amelynek célja, hogy a szigetelőben minél kevesebb energia tárolódjon, illetve kerüljön vissza a jelbe, ami torzításhoz vezetne.
Az AudioQuest csavarokkal rögzített, könnyen cserélhető villával vagy banándugóval szereli a kábeleket. A kábelek teszt alatti gyors cserélhetősége miatt én mindegyikre banándugót tettem fel, így a szerelés alatt láttam, hogy a vezetők a csatlakozók alatt valamilyen rézpasztával vannak bekenve a Mont Blanc és a Volcano esetében, míg ezüst pasztával a Meteor esetében. Ez az ezüst paszta nagyon hasonlított az általam is használt Walker Audio Extreme SST-re, de több cég is gyárt ilyet.
Nézzük csak még egyszer: PSC, PSS, DBS, SST, ?félvezető szigetelő?. Lassan mintha egy modern autó katalógusából idéznénk: EBA, DSTC, SIPS; stb. Mindez jól hangzik, de a kérdés persze az, hogy a zene hogy hangzik ezen kábelekkel a rendszerben. Ahhoz, hogy tovább nehezítsük saját helyzetünket, a három Audioquest kábel mellett bekötöttük a Neotech NS-2000 kábelt, melynek végén már jó ideje lógnak a hangfalaim, illetve Kousay barátom hozott egy Audio Note Japan (Kondo) SPc kábelt a saját rendszeréből. Ezen két kábel fizikai jellemzőiben annyira eltér egymástól is és az Audioquest kábelektől is, hogy joggal várhattunk jelentős eltérést a hangzásban. Minden kábelt egyszeresen kötöttünk be AudioQuest ?jumper? kábellel, vagyis nem kettős kábelezéssel, ami nekem sosem vált be egyébként.