Audioquest iPod/iPhone USB kábel teszt

Avagy hallható különbség USB kábelek közt

2013. június 10., hétfő, 18:05

AudioQuest AudioQuest kábel USB kábel iPod USB iPod kábel AudioQuest iPod kábel AudioQuest USB kábel kábel teszt USB kábel teszt

Számos olvasói érdeklődés és saját kíváncsiságunk azt eredményezte, hogy iPod/iPhone USB kábelek hangját teszteljük. Az AudioQuest termékeit hívtuk segítségül, kapásból hármat, hogy kiderítsük: tényleg jobban szólnak a gyári Apple-zsinórhoz képest?

Korábbi tesztünkben már kiderült, hogy az USB kábelek érzékelhetően eltérő eredményeket produkálnak, ha hifi rendszeren való zenelejátszásra használjuk őket. Digitális jelátvitel ide vagy oda, ha kimagasló kép- illetve hangminőségre pályázunk, meglepődhetünk amikor egyik kábel többet hoz ki hangfalainkból, mint a másik. Tehát a kétkedésen, fejvakaráson és hitetlenkedésen túllépve a kérdés csupán az, hogy mitől lesz jobb nekünk, ha az Apple mobileszközünk USB kábelét cseréljük le egy jobb minőségűre? Az almás cég alaposan átrendezte a világpiacot, különösen a szórakoztató elektronikát érintve, és mostanában a csúcsminőségű erősítőkön, lejátszókon is egyre többet találkozunk "alma-kompatibilis" feliratokkal. Ez egyrészről melldöngetés, másrészről viszont segélykiáltás, mert az adott márka legelfogultabb rajongója is meginoghat, ha kedvenc gyártója, terméksorozata még nincsen iPod, iPhone vagy iPad kütyük fogadására felkészítve. Éppen ezért lépett a legtöbb cég, és szerencsére a vájtfülűek sem járnak rosszul, mivel az említett mobileszközök valóban alkalmasak minőségi zenehallgatásra. Jobban mondva - minőségi zenék tárolására. A lejátszáshoz azonban, hogy a lehető legjobb minőséget kapjuk, a HDMI kábelhez hasonlóan itt is digitális kábellel járunk a legjobban, nem pedig az analóg fejhallgató kimenettel. És egyes kábelspecialista cégek, jelen esetben az AudioQuest, úgy vélik, hogy tudnak jobbat mutatni az Apple gyári, fehér USB kábele helyett.

Ismerős recept

A tesztelésre kapott három típuson az AudioQuest saját fejlesztésű csatlakozófeje díszeleg. A forrásba illeszkedő részen, látható módosításokat végeztek. Ez részben rossz hír, mert száműződött az Apple kábeleiről ismert kioldórendszer. Vagyis leválasztásnál könnyebb kihúzni a dugót, de a széles csatlakozást csak két darab, hangyányi pöcök "tartja" a mobileszköz aljzatában. Fontosabb viszont, hogy az AudioQuest csatlakozófejei sokkal masszívabbak, és gumírozott bevonatuk miatt tapintásuk is kellemes. Az AudioQuest iPod USB termékei ugyanolyan szérianevezéssel futnak, mint a cég kínálatában fellelhető összes digitális (HDMI, Toslink, Ethernet, stb) összekötő kábel. Tesztalanyaink legkisebb, Forest típusára ugyanolyan köpenyt húztak, mint a korábbi cikkünkben bemutatott Evergreen modellre, viszont csatlakozófeje nem fém, hanem műanyag. Belsejében hosszú szemcséjű, oxigénmentes LGC rézmag húzódik. Analóg kábeleknél gyakran használnak ilyen vezetőt, az AudioQuest szerint jelen esetben, digitális átvitelnél is megmutatkozik a technológia előnye. A Forest legrövidebb, 75 cm-es változata kb. 7 ezer Ft-ba kerül.

A következő modell a Cinnamon, magyarul Fahéj nevet kapta. Az ő köpenye nem egyetlen csőből, hanem sok apró PVC szálból lett összefonva, de nem csak ettől múlja felül zöld testvérét. Vezetőszálai 1,25 % ezüstöt is tartalmaznak, melynek köszönhetően további torzítás- és jitter korrekcióra számíthatunk. Az eggyel nagyobb, Carbon típus annyiban különbözik a Cinnamon-tól, hogy vezető szálai még nagyobb mennyiségű - egész pontosan 5 % - ezüsttel ötvözöttek. A Cinnamon 75 centiméteres változata kb. 13 ezer forintba kerül, míg az ugyanilyen hosszú Carbon cirka 26 ezer Ft-os árcédulával büszkélkedik. Léteznek még komolyabb modellek is az AQ kínálatában Coffee és Diamond megnevezéssel, egyszer talán őket is megfüleljük - lehet, hogy mostani tesztkonfigurációnk amúgy is kevés lenne nekik.

Kábel teszt

Hogy minél kevesebb átviteli közegünk legyen, megpróbáltunk olyan erősítőt választani, melyet alapból felszereltek USB-csatlakozóval. Így egy a jelenleg nálunk vendégeskedő, Rotel erősítőre esett a választás, mely a felső-középkategóriát képviseli. A komplett rendszerünk így nézett ki:

Erősítő: Rotel RA-12 (2x60 W teljesítmény, integrált USB bemenet)

Hangfal: B&W 685 (kétutas hangfal, B&W STAV 24 állvánnyal)

Hangfalkábel: Real Cable TDC-300F (3 mm2 keresztmetszet, hat-kilences tisztaságú réz)

Hallgatói tér: 17 m2 jó akusztikájú, zárt helyiség optimális bázistávolsággal

Elsőnek a jó öreg, gyárilag csomagolt Apple USB kábelt vettük elő. Érdekes, hogy pár éve egyikünk se gondolta volna, ami most történik: mobiltelefont használunk hifizéshez. De hogyan szól a gyári Apple USB kábel? Legelső nekifutásra semmi rendkívüli nem történt, vagyis a rendszer "alapjáraton" remekül teljesített. Hiányérzet nélkül szólalt meg Cassandra Wilson Red Guitar című száma, az eleinte beúszó neszektől egészen a jazz gitár szólójáig. Szép, dinamikus, tiszta produkció, mindhármunknak tetszett a rendszer hangja. Nyugalmunkat a sötétzöld Forest kézbevétele szakította félbe.

AudioQuest Forest - egyből a sűrűjébe

Nem mintha a kábel kinézete sokat számítana, de a csálén csüngő fehér gyári madzaghoz képest jóval masszívabb a Forest fizikai megjelenése. Gumírozott köpenyével ő a teszthármas leghajlékonyabb tagja, de iPod kábel létére szokatlanul vastag. Nem csak a javított geometria, hanem a megbízhatóság javára is érvelhetünk a vaskos köpeny mellett. A gyári vezetékhez képest a Forest nagyon kevés, de jól érzékelhető változást hozott. Nem a hangok minősége, sokkal inkább a különféle összetevők, zenei részletek, zörejek elrendezése változott. A gyári zsinórnál Cassandra énekhangja két oldalról, egy középen bizonytalanul egybeolvadó felhőből áradt, a Forest ugyanezt a hangot valahogy összébb préselte egy a két oldalt összekötő csíkba. Az énekesnő hangja szélességében, nyitottságában nem változott, de kevésbé uralkodott a többi hangszer fölött. Ezért gyakrabban beúsztak hangszeres részletek olyan szegletekből, melyek az alap, fehér kábelnél teljesen máshonnan születtek, vagy egyáltalán nem akartak előre jönni. Negatívumként hatott, hogy a Forest magastartományba eső részletei (de csak minimális mértékben) alulmaradtak az Apple zsinór nyüzsgő, szikrázóan tiszta magasaival szemben. Ugyanakkor a mélyhangok erősödtek, az összes kábel közül itt növekedett meg leginkább a basszusok erőssége. Az AudioQuest Forest néhány apró effektet pontosabb helyre tessékel, főleg a félreeső rezdüléseket próbálja megjeleníteni, de a sztereó tér közepével és a basszusokkal inkább művészkedik, mint hogy valódi javulást okozna. Ezt a típust nem tartottuk egyértelműen jobbnak, mint a gyári Apple USB kábelt, de örültünk neki, hogy már itt, a belépő kategóriában is megváltozik a rendszer hangja.

AudioQuest Cinnamon - fűszerezni fog?

A "piros" zsinór, mely a Forest verzió kétszeresébe kerül, rendesen megtáncoltatta az ítélőképességünket. Most is a Red Guitar-ral kezdtünk, de ennyire egyértelmű különbségre nem számítottunk: Cassandra énekhangja olyan nyilvánvalóan középre nyomult, mint ha az erősítőből szólna. Elsőre azt hittük, hogy csak beképzeljük, de nem - a Forest után a Cinnamon irányítottsága, térábrázolása nagyon megváltoztatta a zenét. Érdekes, hogy a rendszer karaktere ugyanolyan maradt, a hangfalak finom jellege és az erősítő nyers stílusa ugyanúgy érződött, de a gitáros, a tangóharmonika és a dob elevenebben, tisztábban, beazonosítható helyről úszott elő. Másik stílusoknál is megmutatkozott a Cinnamon képessége, Trentemoller progresszív, monoton darabjából is döbbenetes áthidalású részletek bukkantak elő. Nehéz leírni, milyen volt hallanunk, ahogy egy vibráló, remegő hangocska kiszakad a hangfalból és görbén átsiklik a levegőn, majd eltűnik a másik hangfalban. A These Days is egészen új értelmet nyert azáltal, hogy az énekes gyengécske, de nagy teret felölelő hangja mellett szakadatlanul pergetik a dobokat a háttérben, egészen váratlan helyekről. A Cinnamon szimpatikus volt, mert segített az idáig konzervatív, szigorúan részletező Rotel RA-12 erősítőnek megnyílni. Segített, hogy ne csak profi hangokat halljunk, hanem a teret is érezzük, így az eredmény nem száraz vizsgálódás, hanem élvezetes hifi élmény lett. De mit tud egy nagyobb, drágább modell? Kíváncsian vettük kézbe a Carbon típust, avagy a teszthármas legkomolyabb (és költségesebb) tagját.

AudioQuest Carbon - a fekete köpeny rejtekében

Többet vártunk az utolsó, egyben legdrágább tesztkábeltől, melynek részletező képessége és dinamikája egérfarknyit visszafogottabbá vált a Cinnamonhoz képest. Szubjektív megítélésünk alapján a Carbon nem hozta elő Rotel-B&W páros erejét. Gyönyörű szépen szólt vele is a rendszer, de nem olyan élénkséggel, mint az előző zsinórnál. A Cinnamon nem "dobálta" olyan érezhetően a hangokat egyik oldaltól a másikig, inkább csak lebegtette őket. Most is egybefüggően, hiánytalanul szólt a zene mégis az előzőekhez viszonyítva a mélyek gyengédebbé, a részletek pedig mesterkéltebbé váltak. Ez a zsinór valószínűleg jobban érvényesült volna egy olyan hangfallal, mely magában hordoz némi basszustöbbletet, és magasai nem annyira nyersek, mint az alumínium magassugárzós B&W 685-nek.

Tanulság

Ez a cikk nem íródott volna meg, ha nem hallunk különbséget az AudioQuest iPod USB kábelei között. Amikor több ember egyöntetű véleményt tud alkotni három eltérő termék különbségeiről, akkor derül ki az igazság; hogy előítéletek helyett inkább hallgassuk meg, ami a hangja miatt számít különlegesnek! A legkisebb, Forest típus érzékeltette képességeit, de tesztkonfigurációnkon nem okozott drámai javulást - viszont ára kedvező és masszívabb kivitelű, mint az Apple gyári zsinórja. A Cinnamon tetszetős eredményt produkált. Ár/érték arány szempontjából jónak mondható ahhoz mérten, hogy az alap kábelhez képest mennyire felpezsdítette a zenét, és a részleteket. A Carbon aránytalanul drágábbnak tűnik annak fényében, hogy kisebb testvéreihez képest nem sokkal jobb, sőt, nem jobbnak, inkább másnak nevezhető. Ő alighanem drágább komponensekre tartott volna igényt.

Valószínűleg a CD (és LP) hívei közül sokan vannak, akik szájukat húzva olvassák a következő sorokat, de tény, hogy a lemezekre már nincs szükség ahhoz, hogy elérjük a legjobb hangminőséget. A digitális adattárolás és a mobileszközök forradalmi fejlődése lehetővé teszi, hogy tenyérnyi (vagy kisebb) helyen tároljunk tengernyi, audiofil minőségű, a CD adatjellemzőit túlszárnyaló zenefájlokat. Aki audiofil zeneforrásként használja Apple mobilkütyüjét, és USB-n továbbítja a jelet a hifi rendszerének, annak érdemes kipróbálnia ezeket a kábeleket. Más kérdés, hogy a Lightning csatlakozóra még várnunk kell, de az AudioQuest-et ismerve valószínűleg nem kell sokat aludni az újabb kábelgeneráció érkezéséig.

1 2

Következő oldal >