Klispch R-15M állványos hangfal teszt
2016. december 1., csütörtök, 08:10
Klipsch audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Klipsch hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Klipsch hangfal teszt
A Klipsch az elmúlt években, szinte a semmiből lett a hazai piac egyik legkeresettebb márkája, ezért amikor a karácsonyra készülve kicsi, állványos hangfalak sokaságát kezdtük tesztelni, nem hagyhattuk ki az amerikai márka egyik legolcsóbb típusát, az R-15M-et sem.
Tölcséres reneszánsz
Az elmúlt években meglepően nagyot tarolt Magyarországon az amerikai Klipsch, annak ellenére is, hogy korábban szinte senki nem foglalkozott itthon a márkával. Arról nem is beszélve, hogy eddig nagyon kicsi volt a piaci részesedése a Klipsch-hez hasonló, a tölcséreket markánsan használó típusoknak a hazai piacon. Mi történt? Hirtelen megnőtt a tölcséres magassugárzók iránti igény, vagy az ár/érték arány, esetleg a bitang jó megjelenés csábítja magához a vásárlók sokaságát? Egy biztos, a tölcsér nem csodafegyver. Éppen ezért izgalmas az egyik legolcsóbb Klipsch hangfal tesztje. Vajon mit tud a narancssárga hangszórókról és tölcsérbe süppedő magassugárzókról ismert gyártó, nagyjából nyolcvanezer forintért?
Mit kapunk a pénzünkért?
A kis Klipsch többé-kevésbé követi a klasszikus receptet. Vagyis az állványos dobozban kétutas hangszórókészlet dolgozik, hátul kivezetett reflexcsővel. Ám ami ezután következik, az már javarészt az amerikai gyártóra jellemző, egyedi megoldás. Ilyen az alumínium magassugárzó előtti Tractrix tölcsér és az IMG mélysugárzó. Ez utóbbinak a leírásában a gyártó rezet és grafitot emleget, ez erősíti a bizalmat, amit a csiszolt réznek tűnő membrán látványa is ébreszt bennünk. Ám ennyi pénzért csodát nem várhatunk. A membrán valójában vékony műanyag. Igen, mi is egy kicsit becsapva éreztük magunkat, amikor a hangfalat kinyitva kiderült a turpisság.
Szerencsére, segített a kellemetlen meglepetés elhessegetésében, hogy a mélysugárzó kosara fém, a mágnes árnyékolt, a porsapka mögötti légtér pedig nyitott. Ez utóbbi pár évvel ezelőtt még komoly extrának számított, most pedig itt van egy olcsó hangfalban. Hűha!
Említésre méltó a hangfal külleme is, mert az ma egyre divatosabb, szálcsiszolt hatású, fényes műanyag. Ez Amerikában állítólag nagyon menő, mi pedig elhisszük, hogy így van. Elvégre a Klipsch doboza már a sokadik, USA-ban tervezett modell, ami ilyesmivel dicsekszik.
Az R-15M műszaki adatai között ott találjuk a 85 wattos tartós terhelhetőséget és a kiemelkedően magas, 94 dB-es érzékenységet. Ez utóbbi szintén szimpatikus, de részben természetes velejárója a tölcsérnek.
Egzotikus membránanyagok...
A műanyag is lehet jó, nem csak a fém, a papír, a kerámia, a kevlár, és a többi, drágának tűnő nyersanyag, vagy ezek szendvicse. Nem is olyan régen még nagy brit gyártók is lelkesen magasztalták polipropilén - tehát műanyag membránnal gyártott hangfalaikat. Tehát a műanyag is lehet jó, ha jót használnak és jó módon.
Mit nem kapunk?
A kis Klipsch nem rendelkezik a kettős kábelezéshez illetve kettős erősítéshez szükséges dupla bemenettel, de ez nem is hiányzik belőle. Ebben, vagy akár kétszer ilyen árú termékekben a kettős erősítés többnyire teljesen felesleges, haszontalan dolog. Szintén le kell mondanunk a mágnesesen rögzülő előlapról, ami megint csak teljesen normális dolog ebben az ársávban.
Testközelben
Kicsomagolás után semmi jelét nem láttuk annak, hogy a gyártó egyik belépő modelljével állunk szemben. Nem tűnt olcsónak, ami részben a dobozt borító fóliának is köszönhető. A szálcsiszolt hatású műanyag nem tűnik spórolásnak, szemben a legtöbb egyszerű, famintázatú fóliával. Az illesztések is szépek, a hangszórók csavarjait is mind elrejtette a Klipsch. Nincs panaszunk.
A teszt
A Klipsch kis hangfala nem csak saját tesztjét, de több kis erősítőét is kiszolgálta. Már az első meghallgatások alkalmával kiderült, hogy árához képest jól szerepel, illetve remekül együttműködik a kisebb erősítőkkel is. A teszt idején azonban nem csak a kompakt, 20-30 wattos mikro hifikkel, hanem komolyabb, 150 wattos sztereó erősítővel is összehoztuk. Mégis, a teszt nagyját a kisebb típusokkal futottuk végig. Mintha ezekkel több élet, több játékosság csordult volna ki a hangszórókból. Így forrásaink között sorakozott a Yamaha CRX-N470D, a Denon RCD-M40, a TEAC CR-H101 (ami meglepően sokat tudott nyújtani a Klipsch társaságában) és a Cambridge Audio One is, ami végül a tesztünk fő eszköze lett.
A hang
Csapjunk a közepébe! Az egyik első, szigorúan teszt céllal meghallgatott dal Jennifer Warnes - Way Down Deep-je volt. A kis doboz lelkesen adagolta a basszust, miközben az énekhang a hangfal árához képest egészen nyitott volt. A Deborah Henson-féle Tiger Dance alatt a dobozka ismét szapora, lelkes mélyhangokkal szórakoztatott. Persze az tény, hogy azok csak egy szűk tartományt fedtek és a gyorsaság mellett sikerült tetten érni egy csipetnyi döngést is. A húrok zengése többnyire az elvártnál közvetlenebb volt, bár a magastartományban néha éreztünk egy csepp erőszakosságot. Persze, ez még mindig, bőven benne van abban, amit adott árkategóriában várhatunk. Tovább lépve Eline Gembert - Besame Mucho-jára, eszelősen jó nyitást, fantasztikus első másodperceket kaptunk. Majd a magas frekvenciák ismét egy kicsit összezavarták a képet. Hiába, ezt a műfajt, ezen az áron nehéz kompromisszumok nélkül közvetíteni. A következő pár felvétel alatt is csak a fent említetteket tudtuk megerősíteni, így Veronica Mortensen, Tori Amos és Kari Bremnes dalait nem is taglaljuk.
Jókora műfaji lépéssel eljutottunk a Moderat - A New Error című számáig, itt a Klipsch R-15M teljesen magára talált, élvezettel dobta elénk a zenét. A Daft Punk - Random Access Memories lemezét hallgatva egyértelműen előjött a kis dobozokra jellemző, reflex hangolás. Vagyis bizonyos mélyeket kiemelt, előnyben részesített. Eddig átlagos. Ám a kis Klipsch most ismét megvillantotta gyorsaságát. Jól állt neki a Kraftwerk, és a Moderat kissé zúzósabb muzsikája is. Ezek után visszatérve Kari Bremneshez, meglepően üdítő volt. Megszoktuk a Klipsch karakterét? Alighanem. Hasonlóan könnyű volt Bat for Lashest hallgatni, még perceken át. Donna Summer - I Feel Love-ja kis hangerőn teljesen lenyűgözött minket könnyed, közvetlen és gyors hangjával. Ám a hangerőt emelve, mindez tova tűnt és a figyelmünk az egyre kuszább ének felé fordult. A kis Klipsch sokat veszített a zene feletti kontrolljából. Érdekes, hogy Dave Brubeck - Take Five című felvétele is nagyon élvezetesen szólt, ám az újabb és újabb dalokat lapozgatva, úgy tűnt, hogy az R-15M karakterét egyfajta kettősség uralja. Egyrészt ott van az árához mérten dicséretes gyorsaság és könnyedség. Másrészt, nagyobb hangerőn elveszíti a kontrollt a magas- és középtartomány egy része felett.
Olcsón jót?
A Klipsch mérnökei alighanem számoltak azzal, hogy ebben az ársávban azok keresnek hangfalat, akik az erősítőre sem költöttek vagyonokat. Vagyis nem áll a hangfal mögött 2 x 80 watt, A osztályú erősítő, csak egy kompakt hifi berendezés, CD-vel. Vagyis a célközönség valószínűleg csatornánként 20-40 wattot tud majd a csatasorba állítani. Ebből kell a legtöbbet kihozni, egy átlagos szobában. A nagy érzékenység, a tölcsér, a könnyen hajtható mélysugárzó épp itt remekel. Nem valamiféle audiofil szeánszra készült, hanem mindennapos zeneélvezetre, napjaink slágereihez. Ilyen értelemben az R-15M szinte remekel, ám ennek ára egy józan kompromisszum. A közepes, vagy kicsit hangosabb zeneélvezetből ki kell zárnunk az audiofil értékeket. Ha ez az ajánlat tetszik, akkor a kis Klipsch mindenképpen megérdemel egy meghallgatást.