DALI SUB K-14 F aktív mélyláda teszt

2016. május 3., kedd, 14:05

DALI audio hifi házimozi hangfal hangszóró mélyláda aktív mélyláda házimozi mélyláda DALI hangfal DALI mélyláda mélyláda teszt aktív mélyláda teszt

DALI hangfalakkal már rengetegszer találkoztunk, teszteltünk néhányat, házimozi összeállítást is, de szubládát még sosem. Tarthatatlannak éreztük ezt az állapotot és sürgősen változtatnunk kellett rajta, különösen annak fényében, hogy a közelmúltban több új modell jelent meg a dán gyártó kínálatában. Közülük a SUB K-14 F került hozzánk egy Focal Chorus szett társaságában, a velük kapcsolatos élményeinket osztjuk meg Önökkel az alábbiakban.

Tesztünk főszereplőjének a DALI SUB K-14 F mélynyomónak megnyerő és vonzó tulajdonsága a hangszóróméret és a doboztérfogat (44 liter) viszonya. Első, majd második pillantásra is zártnak gondoltuk, azokra a konstrukciókra jellemző, hogy az előlapot szinte teljes egészében elfoglalja a hangszóró. A bevezetőben említett többi hangfal most csak a körítés szerepét játszotta, velük külön cikkben foglalkozunk, mert megérdemlik.

Ez a mélyláda picit kilóg mindegyik sorból, ahová be szerettük volna illeszteni. Kezdve hangszórójának méretével, ami 14 colos, ekkorához még nem volt szerencsénk. A membrán anyaga alumínium, kivitele porsapka nélküli, pereme a szokásosnak is nevezhető slag, magyarul locsolótömlő vastagságú gumi, méghozzá az ipari átmérőjű, nem a kiskertekben gyakori fél vagy háromnegyed colos.

A kosár alumínium öntvény, küllői viszonylag szélesek és a pille körül majdnem teljesen zárt, csak pár rácsos részen szellőzik. Mágnese és a pólusvas furata hatalmas, akárcsak a légrés hossza, amiben a 30 mm-es, négy rétegben tekercselt lengőcséve száguldozik oda és vissza. Ez a nagy membránkitérés záloga. A padlólemezbe vágott nyíláshoz erősített reflexcső csaknem a "plafonig" ér, éppen annyi helyet hagytak, hogy a légáramlást semmi ne akadályozza. Ez idáig rendben van, nincs semmi különös. Ám a csövet körülölelő alumínium gyűrű roppant érdekes megoldás, még hasonlóval sem találkoztunk. Ez stabilizáló hatással van az egész dobozra, különösen az alsó felére.

Ugyancsak szokatlan a doboz - ládának igazából kicsi - lábazata, ami egy alumínium keret, mely a DALI háza táján egyre többször fordul elő. Ebbe csavarozhatók a mellékelt tüskék, de a ráragasztott négy gumitappancson is vígan elvan. Itt fontos megemlíteni, hogy a tüskéknek az elcsatoláson és rezgéscsillapításon kívül, egyfajta hangoló szerepük is van, mert az alján ásító jókora reflexnyílásból kitóduló levegő áramlását szabályozzák. Annak értelemszerűen könnyebbséget ad a padlótól való nagyobb távolság, de akkor sem kell turbulencia kialakulásától tartani, ha valaki mellőzi a hegyes fémalkatrészek felszerelését. Mindenki eldöntheti, melyik megoldás hangja áll közelebb az ízlésvilágához, a rendszeréhez és az általában hallgatott műsoranyagokhoz.

A beépített erősítő D osztályú, legnagyobb teljesítménye 500 watt, folyamatosan alig valamivel kevesebbet, 450-et ad a lengőtekercsnek. Kapcsoló üzemű tápegységének egy négybetűs rövidítést adtak, ez manapság nagy divat: SWPS - Switch mode Power Supply. Ezek ismeretében egyenesen megdöbbentő a műszaki adatok között szereplő 650 W, mint maximális teljesítményfelvétel. Végre egy újabb olyan mélynyomó, amelyik nem törekszik kétes értékű babérokra, mint egy reménybeli perpetuum mobile! Árammal működik, nem is kevéssel, hiszen csodák nincsenek. RCA csatlakozóinak száma 3, egy LFE, plusz a jobb és a bal. Kapcsolóból eggyel kevesebbet számoltunk meg: fázis (0 vagy 180 fok) és üzemmód (ki; auto; be). A potméterek száma ugyanennyi, egyik a hangerőt, másik a keresztváltót szabályozza. Bár az IEC aljzat is csatlakozó, valamint a mellette lévő billenő-kapcsoló szintén kapcsoló, nem vettük egy kalap alá a korábban említett sorral, inkább így, külön említjük meg azokat.

A készenlétben pirosan, üzemelés közben kéken - mindkettő diszkrét, cseppet sem zavaró módon - világító LED a fényezés alatt rejtőzik, amíg nem helyeztük áram alá a szubládát, nem is tudtunk a létezéséről.

A nálunk járt példány a sokak által kedvelt fehér színben virított, de csak az előlapja zongoralakk borítású, az oldalai és a teteje selymes tapintású, matt felületű vinil bevonatúak, aminek bizonyára örülni fognak a sűrű portalanítást utáló házimozisok. Ezen kívül még feketében is kapható, más színváltozatról nincs tudomásunk.

A teszteléshez Denon AVR-X4200W házimozi erősítőt, AudioQuest Wolf szub- és IsoTek EVO Premier és HiDiamond Diamond 3 tápkábeleket használtunk, Nordost Qbase QB4 elosztóval.

A DALI SUB K-14 F érdekes sokszínűséget mutatott. A Valkyrie légvédelmi gépágyúja nem ugrasztott ki minket a nadrágunkból, viszont a bombák robbanása bitangul megrázott mindent, ami rázható volt a házban. Hulk földet érése és az 50-es kaliberű géppuska pontosan úgy hangzottak, ahogyan azt szeretjük, hangosan és ijesztően. Ugyanez érvényes a Drive filmrészlet sörétes puskával leadott lövéseire, majd az üldözés végén felrepülő autó becsapódásának idegtépő robajára. Marcus Miller basszusgitárját hallottuk már pontosabbnak, ütősebbnek, de csak zárt szubládák jóvoltából, amit ez a reflexes művelt, az elismerésre méltó. Tehát az eredetileg villámgyors, hirtelen megszólaló mélyfrekvenciás impulzusok, a sokat tapasztalt fülek számára egyértelművé tették, amit már tudtunk, hogy egy reflexnyílás rejtőzik az a szerkezet alján. A Tron kivágott jeleneteinek hatásvadász szubbasszusai eltalálták, levadászták az összes célpontot és begyűjtötték a trófeákat, ahogy illik: elismerő bólintások és elégedett mosolyok formájában. A San Andreas 34. perce környékén, a garázsban egy szintet zuhanó autó utasának képzelve magunkat, a lehető legkisebbre igyekeztünk összehúzódni a kanapén, mintha az védelmet biztosítana a földrengés pusztítása ellen.

Amikor még nem teszteltünk, csak a napi munka után próbáltunk kikapcsolódni, de már be volt kötve a SUB K-14 F, megadta az éppen nézett zenés tévéműsor hangjának is azt a szükséges pluszt, amitől szinte fülig ért a szánk és kedvünk támadt feljebb csavarni a hangerőt.

A műszaki adatok "dalisan" szerények, a megadott 29 hertzes alsó határfrekvencia (-3 dB) teljesen korrekt, a 25 Hz-es mérőjel számottevő hangnyomással volt jelen és még a 20 hertzből is hallottunk valamit. A maximális hangnyomást az előbb felsorolt tesztjeleneteink közben és fix frekvenciájú jelekkel is mértük, mindkét módszer esetén remekelt a SUB K-14 F, bár a 34 hertzes tuning frekvencia környékén 4-5 decibeles többletet mutatott a műszer. Ez tipikus basszreflex viselkedés, nincs bene semmi meglepő.

Egy biztos, reflexes mélyláda hangja nekünk ennyire még sosem tetszett. Alighanem azért, mert nyitott mivoltához képest apró jószág és a reflexcső nem dominál, hanem tényleg csak besegít, éppen annyit, amennyit feltétlenül kell. A membránméret is kimondottan szimpatikus, ennek jóvoltából mélyebbre megy, mint a 12 colosok, ugyanakkor semmivel nem pontatlanabb vagy lassabb azoknál. Persze az átlagról beszélünk, mert mindegyik méretosztályban vannak kivételek, pozitív és negatív értelemben egyaránt. A SUB K-14 F minden porcikájáról és a produkciójáról egyformán sugárzik, sőt, süt a DALI több évtizedes tapasztalata és a minőségre való törekvése.

1 2

Következő oldal >